Hol maradtak a gólok? - review, day 12

Ezt a fordulót mintha az összes csapat minél hamarabb maga mögött szerette volna tudni, hogy szünetelhessenek már végre egy kicsit a kemény téli program előtt. Még a gólokat is otthon felejtették, ebben a szezonban először fordult elő, hogy egyetlen csapat sem tudott három gólt szerezni, és még kettőt is csak hárman (Manchester United, Leicester, Palace).
Láttunk egy szombatot, ami szinte egy meglepetést sem hozott, a vasárnap már annál inkább. Azt, hogy a Chelsea kikap egy középcsapattól, már nem igazán könyvelhetjük el meglepetésként, a Newcastle még egyet rúgott a már földön fekvő Bornemouth-ba, a két holland, Koeman és van Gaal pedig hozták az úgymond kötelezőt. Vardy megint gólt lőtt, Klopp viszont koppant - hajtás után jönnek a szokásos rovataink!

A hétvége meccse: Arsenal – Tottenham

Miközben a meccset néztem, a kommentátor csak úgy áradozott a két csapatról, és nem győzte elégszer hangsúlyozni, hogy ez egy igazi derbi, annak pedig pontosan így kell kinéznie. Igen, igaza volt, hogy ez egy derbi, de az Arsenal az első öt percet leszámítva a tudása körülbelül 20 %-át produkálta, akárcsak a hétközi Bayern elleni meccsen. A játék tempójára ugyan nem lehet egy rossz szavunk se, be sem fejeződött a támadás az egyik oldalon, már kezdődött is másikon, de ennyi pontatlanság egyszerűen nem fér bele egy titkon (vagy talán nem is annyira titkon) bajnoki álmokat dédelgető csapatnál.

Az hazaiak játékosai konkrétan képtelenek voltak háromnál többet passzolni egymás után pontosan. Meg is lett ennek a böjtje, ráadásul az első gól a korábban fényesre nyalt Koscielny hibájából született. Ugyanazt a hibát követte el, akárcsak Gabriel a Bayern ellen: megpróbálta lesen hagyni Harry Kane-t, de nem sikerült időben kilépnie, így esélye sem volt utolérni az angolt, aki így nyugodt szívvel, senkitől sem zavartatva guríthatott Cech mellett a hosszúba. Mondjuk Campbell-nek is illett volna a gólpasszt adó Rose-t kicsit vehemensebben letámadni a pálya közepén, de tőle azért nem várunk csodákat.

Campbell könnyűszerrel megakadályozhatta volna Rose gólpasszát, ha hajlandó lett volna egy öt méteres sprintre (persze, Koscielny hibája volt a nagyobb, de azért na…).

Mondjuk Bellerín biztosan utolérte volna Kane-t, és még egy kávéra is maradt volna ideje, sőt arra is, hogy gyorsan lőjön egy selfie-t és posztolja az Instagram-ra (#chillin#starbucks#IamUsainBolt). Sajnos nem ő volt ott, hanem Mathieu Debuchy, aki ismét bebizonyította, hogy alkalmatlan arra, hogy a Premier League-ben az Arsenal-ban futballozzon. Legalábbis jelen helyzetben.

Özilék ezek után sem tudtak semmilyen téren fölényt kialakítani, ráadásul a pálya közepén teljesen kilátástalan volt a helyzetük, Dembélé és Alli kiváló játékának köszönhetően. A fiatal angol nagyon jó úton halad afelé, hogy Roy Hodgson akár kezdőként számolhasson vele a közelgő EB-n.

A hazaiak alig várták, hogy Atkinson végre a sípjába fújjon, és mehessenek az öltözőbe elfelejteni az egész első félidőt, és a másodikban kezdeni valamit ellenfelükkel. Eléggé gáz egyébként a tény is, hogy a professzor rendelkezésére mindössze egyetlen egy támadó beállítottságú játékos állt (pontosabban ült) a kispadon - az is Iwobi volt.

Men of the match

Wenger a félidőben lekapta a borzasztóan gyenge teljesítményt nyújtó Cazorlát, helyére pedig Mathieu Flamini érkezett. Ez mindenkiben csak további aggodalmat keltett, hisz nyilvánvaló, hogy még egy féllábú, bekötött szemű Cazorla is jobb, mint a francia hentes. Ennek ellenére nem sült el annyira rosszul a dolog: Wenger elképzelése az lehetett, hogy  Flamini ismét kettőt hint a Spurs hálójába bekeményítse a pálya közepét, minél kevesebb helyet és kényelmet nyújtva ezzel a Spurs kiváló középső játékosainak. Ehhez azonban kockázatot is kellett vállalnia, mert Flamini magyarán megmondva szarott rá besegíteni a szélső védőknek, és óriási területeket képes őrizetlenül hagyni.

Ha ez nem is jött be teljes mértékben, az ágyúsoknak mégis sikerült gólhelyzeteket kialakítani, igaz, leginkább pontrúgások után, melyeket Özil kivétel nélkül tökéletesen küldött a kapu elé. Így történt, hogy Giroud fejében maradt minimum három gól – akinek talán inkább a játékkal kellett volna foglalkoznia, ahelyett, hogy a kezdettől Vertonghennel veszekszik azon, kinek a nagyobb (mintha nem lenne nyilvánvaló) –, és Campbell-nek is volt egy korrekt lövése ballal, amit Lloris védett. A fiatal costa rica-i nem játszott rosszul, de bebizonyította azt, amit már eddig is tudtunk, hogy 90 percen keresztül nem lehet rá számítani.

Tudja valaki, mi a faszméregetés franciául?

Mondhatni, ez volt Wenger mákja, mert a helyére behozhatta Kieran Gibbs-t, aki röpke három perc után gólt szerzett - értelemszerűen - Özil csodálatos beadása után. Innentől kezdve már a pirosak voltak lovon, Wenger gyorsan be is hozta Mikel Arteta-t Debuchy helyett, és Flamini-t küldte ki a védelem jobb oldalára, nehogy az utolsó negyed órában valami marhaságot kövessen el a pálya közepén. Itt lehetett látni, hogy Pochettino bandája tökéletesen megelégszik a döntetlennel is, annak ellenére, hogy ezen a meccsen, egy ilyen teljesítményt produkáló Arsenal ellen megérdemelték volna mindhárom pontot.

A City váratlan döntetlenje után egyébként fogadni mertem volna, hogy az ágyúsok nem fogják tudni kihasználni az égszínkékek botlását, és nem tudnak a tabella élére ugrani. Ettől függetlenül nincs komoly gond, a pontegyenlőség maradt az élen, csak a Chelsea és a Liverpool Leicester és a Manchester United jött feljebb kicsit az első kettő nyakára.

A hét statisztikája: A kiváló formában futballozó Mesut Özil zsinórban a hatodik meccsén is gólpasszt tudott adni, ami rekord a PL-ben. A zsinórban öt gólpasszosok listáján nem kisebb nevek szerepelnek, mint Thierry Henry, Ryan Giggs, vagy Gianfranco Zola.

Rest of the league

A forduló első meccsén a Bournemouth és  a Newcastle Rob Elliott párharcát láthattuk. Úgy bizony, az ír kapus nélkül egy laza 2-3 góllal kellett volna nyerni a délieknek. Amíg a hazaiak bátran és jól fociztak, addig a Newcastle hősiesen védekezett és elképzelés nélkül ment előre. Egyetlen értékelhető támadásuk, és kaput eltaláló lövésük volt. A foci nem egy igazságos sport. (Bournemouth - Newcastle 0:1)

A Leicester megint nyert, Vardy pedig megint gólt lőtt. Hogy mondjunk valami újat is, a szimpatikus játék mellett egyébként még a szerencse is a Rókákkal van, a három pontot ugyanis nagyrészt Gomes-nek a Watford tapasztalt kapusának köszönhetik. Előbb Kante hazaadásának lövésének nyúlt mellé, majd Vardy-val csináltatott egy szaltót a tizenhatoson belül, aki köszönte szépen és a kapu közepébe bombázott. A vengégeknek sikerült szépíteni Deeney büntetőjével, de többre nem futotta (Leicester – Watford 2:1).

Koeman és van Gaal hozták a kötelezőt: az előbbi csapata, ahogy azt megjósoltuk, kiszenvedte a három pontot egy hosszú túra után a Stadium of Light-ban (Sunderland – Southampton 0:1), utóbbié pedig magabiztosan verte otthon a WBA-t többek között a fiatal Lingard első manchesteri góljának köszönhetően (Manchester United – WBA 2:0).

A kanáriknak érett már egy győzelem, de úgy is mondhatjuk, hogy piszkosul szükségük volt rá. A walesi hattyúk pont alkalmasak voltak erre (Norwich – Swansea 1:0).

Nagy szakértőink szeretik hangoztatni: „ezen a meccsen bármi lehet”. Biztosan ezt mondták volna a kalapácsosok és tejkaramellások összecsapása előtt is, ha egyáltalán észrevennék, hogy van élet a Real-on és a Barcán túl is. Az ilyen meccsek szoktak aztán döntetlennel végződni (West Ham – Everton 1:1).

Stoke – Chelsea 1:0. Szükséges ide kommentár? Ugye, hogy nem!

Rémi Garde kívánni sem tudott volna nehezebb első ellenfelet birminghami pályafutása elkezdésére, ennek ellenére csapata deréken állta a sarat, itt-ott még élvezni is lehetett az amúgy gólnélküli döntetlent, a kolumbiai Carlos Sanchez pedig hatalmasat játszott. Mindemellett szerencséjük is volt, hogy Sterling tudja: két méterről a tökutolsók ellen nem illik. (Aston Villa – City 0:0)

És a végére jöjjön hétvége legnagyobb győztese legnagyobb leégése - bár nem mondjuk, hogy a Palace egy könnyű ellenfél. A csapata, a szurkolók és maga Klopp is annyira biztosak voltak az "új éra" első hazai győzelmében, hogy végül kikaptak. A vörös drukkerek lassan ráébrednek, hogy Klopp sem varázsló, és amíg nem lesznek olyan játékosok a klubban, amilyenekre szükség van, és főleg csapategység, addig tök mindegy, hogy Rodgers, Klopp, vagy Pintér a menedzser. (Liverpool - Palace 1:2)

Most két hét szünet következik a válogatott meccsek miatt a Premier League-ben - minden csapat szusszanhat egyet a nagy téli rohanás előtt. Mi viszont nem állunk le, és gondoskodunk róla, hogy az üresjáratban se maradjatok olvasnivaló és érdekes történetek nélkül!

Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!