A szokásos, szokatlanul - review, Day 15

A kisebb csapatok meccsei olyanok, mint a magyar baloldali szavazók. Mindenki tudja, hogy léteznek, de csak kevesen láttak akár egyet is. Mivel majdnem több szerzőnk van, mint Chelsea gól a szezonban, mostantól gyakrabban számíthattok tőlünk a maihoz hasonló össszefoglalókra, ahol minden meccset igyekszünk kicsit részletesebben átnyálazni. Tovább után a 15. játéknap, avagy a nagynak mondott csapatok világégései.

Stoke City - Manchester City 2-0

Sokat lehet majd olvasni a City védelem kvalitásairól, és bár tényleg bajos az állandóan sérült Kompany (1 kapott gól vele a ligában) helyett Demichelisszel felállni (4 végigjátszott meccs - 11 kapott gól), ez egy újabb teljes megsemmisülés volt, és elöl legalább akkora gondok jelentkeztek. De Bruyne és a két hónap után visszatérő Silva egymással versenyeztek, melyikük tud több labdát veszíteni, visszazárni pedig képtelenek voltak. Még Bony is sokkal okosabb volt náluk, hiszen ő egyszerűen csak taccsra/kirúgásra mentette labdaérintéseinek többségét.

Közelebb érni a City kapujáig azért sem volt nagy feladat, mert a sérült és emiatt padra kényszerülő Fernando ezen a napon nem volt szarabb a 75 percig egészségesnél, holott a City a cserék kihasználása miatt még 10 emberre is kényszerült. A Stoke persze minden dicséretet megérdemel, és még annál is többet. Egyedül amiatt sopánkodhatnak, hogy nem bírtak még további 3-4 gólt begyűrni, mert a lehetőségek megvoltak. Mindenesetre az első két támadásuk hibátlannak bizonyult, így 15 perc után gyakorlatilag el is dőltek a lényegi kérdések. Xherdan Shaqiri pedig olyan teljesítményt hozott le, amilyet talán még a kora ősszel látott David Silva is megirigyelne - hát még a szombati... (Definitely Maybe)

Arsenal - Sunderland 3-1

Talán most az egyszer még a legelfogultabb Arsenal szurkolók is egyetértettek abban , hogy ezt a meccset tök mindegy, milyen játékkal nyeri meg a csapat, a lényeg a három pont megszerzése. A forgatókönyv szinte teljesen megegyezett az ágyúsok utolsó két bajnoki szereplésével: akadozó játék után sikerül megszerezni a vezetést - természetesen egy újabb remek Özil gólpassz után -, majd a félidő előtt bekapni egy teljesen elkerülhető gólt, ráadásul a változatosság kedvéért ismét saját játékos hozzájárulásával.

"Bocs, srácok, nem ide!"

Ramsey visszatérése a pálya közepére elkönyvelhető sikerként, bár néha túlságosan is kapkodós volt a walesi játéka, emelett pedig akár 2-3 gólt is szerezhetett volna (mondani sem kell, hogy Özil-t fosztotta meg újabb gólpasszoktól). Így is azonban dícséretet érdemel, az ágyúsok második gólját Monreal fantasztikus megoldása után ő készítette elő, Giroud pedig öngólja után betalált az ellenfél kapujába is. A fekete macskáknak ezután már csak az utolsó percben volt egy óriási helyzetük, miután Bellerín szunyókált el, szerencséjére van Aanholt fölé csavart. A hosszabításban Chambers lepattanó lövése keveredett az ötösben álló Ramsey elé, aki ezzel beállította a 3:1-es végeredményt. Ennek ellenére a legnagyobb dícséret Petr Cech kapusé aki hibátlan teljesítményt nyújtott, ellentétben a mezőnyjátékosokkal.

Wenger a három pont begyűjtésén kívül nem sok mindenre lehet büszke, mind csapat, mind egyéni szinten hagyott maga után kivánnivalót az ágyúsok játéka: Bellerín csak árnyéka a szezon elején mutatott énjének, Chamberlain pedig képtelen értékelhető teljesítményt nyújtani, ha pedig így folytatja, Cambpell könnyen átveheti a helyét a cserepadon, ha a kulcsemberek visszatérnek. A jövőben pedig érdemes lesz figyelni a Sunderland fiatal 41-es számú játékosát, Duncan Watmore-t. (rocknrolla)

Manchester United - West Ham 0-0

Rooney hiányában Fellaini került a Manchester United támadóalakzatába, amely ezzel visszaállt a megszokott 4231-es felálláshoz. A vörös ördögök bátran kezdtek és meglepően merészen fociztak az egész mérkőzés során. A West Ham United pedig lényegében sündisznó állásban töltve bekkelt az egész találkozón, mégis eljutott komoly lehetőségekig, amelyek egyéni és helyezkedési hibákból jöttek össze.

A találkozó messze legnagyobb helyzetét a belga hajas hibázta el, amelyet egy remek Lingard-Martial összjáték hozott össze. A United rákapcsolt a találkozó végén, azonban sem Martialnak, sem Lingardnak nem sikerült kecsegtető helyzetben kaput találni, így maradt a 0-0, amely egyáltalán nem meglepetés az Old Trafford környékén mostanában. (stanleykubrick)

Southampton - Aston Villa 1-1

Az Aston Villa visszatért a szeles St. Mary’s-sbe - oda, ahol a tavasszal Sadio Mané one-man-show-jának köszönhetően  6-1-re kapott ki. Mané és a Szentek ezúttal is elemükben voltak, a meccs elejétől kezdve támadólag léptek fel és egyedül Brad Guzannak köszönhetik a vendégek, hogy a félidő elején nem kaptak be gyorsan hármat. Aztán ahogy a futballban általában lenni szokott, a hazaiak elnéztek egy szögletet, Lescott pedig köszönte szépen és 3 méterről nem hibázott.

A második félidőben a játék nem változott, a Szentek nyomtak és ugyanabba a kapuba egy teljesen hasonló gólt szereztek. Ezúttal Oriol Romeu érkezett egy szögletre az ámuló Villa-védők gyűrűjében. A spanyol középpályás első góljával a Premier League-ben pontosztozkodással ért véget derbi, amely után egyértelműen Remi Garde lehetett az elégedettebb. (Lac)

Swansea City - Leicester City 0-3

A Swansea-Leicester meccset gyorsan lestoppoltam magamnak, mondván hátha rájön végre valaki, hogyan is kell a Leicester ellen játszani. Hogy miért pont a kirúgás felé rohamléptekkel haladó Monkban és borzalmas formában lévő csapatában bíztam, őszintén fogalmam sincs. Végül hiába számítottam valami váratlanra, a Swansea büszkén, pucér pofával állt bele a csattanós sallerbe.

Az ötödik percben máris beállt a meccs abba a Leicester szempontjából ideális állapotba, ahonnan ők imádnak játszani. Olyan jól sikerült középre ívelni a szögletet, hogy az összes Swansea védő és az Éder klónját tökéletesen alakító Gomis is képtelen volt hozzáérni, így a végül labdával hátba rúgott Mahrezről pont befelé pattant a bogyó. Ezt hívták régen a Chelsea-nél irdatlan faszmáknak mesterien kidolgozott akciónak, a Sport1 stúdiójában pedig begyakorolt figurának.

A Swansea innentől kezdve nyilván kivont karddal, magasra tolt védelmi vonallal igyekezett valahogy visszajönni a meccsbe. Na pont ezt nem kellett volna erőltetni a Williams-Bartley védőpárossal középen. A Kanté által vezetett Leicester középpálya olyan sebességgel rohant át rajtuk, amilyet utoljára üres ülőhelyet megpillantó vénasszonytól láttam. A félidei 0-2 annak ellenére a Swansea-ra volt hízelgő, hogy a második Mahrez gól méteres lesről született.

Monk a második félidőre a tökéletesen hasztalan Routledge helyére beküldte Monterot, ezzel valamelyest élénkítve a támadójátékot. Jött is egy kapufájuk a félidő elején, de mivel csak a jó csapatoknak van szerencséje –meg Beníteznek– természetesen a labda kifelé pattant. Ez volt az utolsó momentum, ahol a hattyúknak még halvány reménye lehetett volna a visszazárkózásra.

A harmadik gól is trademark Leicester-kontra végén esett. A már említett, hatalmasat játszó Kanté nyargalt át a nem létező Swansea középpályán, Vardy, Mahrez, labda a hálóban. Apropó Vardy. Két és fél ziccere volt a meccsen, abszolút csakis rajta múlott, hogy nem lett meg a történelmi 12. dugó.

A Swansea utoljára szeptember 19-én volt képes kapott gól lehozni egy meccset, a legutóbbi 11-ből pedig csak egyet tudtak megnyerni. A Leicester pedig tovább hasít a rúgd és fuss 21. századi változatával. Ez mindaddig így is marad míg:

1) a nagyjából 15 fős keret el nem kezd hullani

2) az ellenfelek nem hajlandóak odaadni nekik a labdát.

(psychocska)

Watford - Norwich City 2-0

Sokáig a meccs legérdekesebb jelensége az volt, hogy mindkét újonc szerelése úgy 50%-ban sárgában tündökölt, és ez végül Tetteyt zavarta meg a legjobban, aki egy ostoba labdavesztés után csak tizit érően tudott odacsúszni Deeneynek. Mike Dean kegyesen pályán hagyta a norvégot, később a partjelző is kedveskedett egyet a vendégeknek azzal, hogy Ighalo első félidei gólját tévesen lesnek ítélték, ám ő nem tágított, és végül beköszönt a meccs végjátékában. A remekül összerakott védelem és az indokolatlanul sok gólt hozó Deeney - Ighalo csatárpáros úgy tűnik, benntartja majd a Watfordot. Előbbinek már csak a következő 7 bajnokin kell betalálnia, és utol is éri Vardy rekordját! (Definitely Maybe)

West Bromwich Albion - Tottenham Hotspur 1-1

A Pulis-magic ismét megvillant: agresszív, már-már brutális védekezés, kontrajáték, magasan előreívelt labdák Rondonra. Nem mondhatni, hogy meglepő dolog egy ilyen kerettel. Pochettinonak azonban mégsem volt meg rá az ellenszer és bár továbbra is veretlen az első forduló óta a Spurs, nyerni ezúttal nem sikerült. Sőt, a végén még Lloris és Walker mentéseire volt szükség, hogy ez az egy pont is meglegyen... (Lac)

Chelsea - Bournemouth 0-1

Ugyan Courtois hosszú kihagyás után visszatért, de ez a Chelsea továbbra is el van veszve. A mérkőzés első félidejében, számomra igen jelzésértékű volt, hogy többet láthattuk a közvetítésben Costát és Mourinhót, mint egy-egy pályán lévőt. A spanyol végül a második játékrészre csak beállt, s hozta is a már megszokott formáját, na nem éppen góllövőt, sokkal inkább a paprikajancsi figurát. A hazaiak közül talán Pedronak volt egy-két jó megmozdulása, azonban mást nem nagyon lehet kiemelni. De ami az egyik oldalon bukás, a másikon diadal. Hogy most lesről született Murray gólja, vagy nem, azon már kár rágódni. A Bournemouth kihasználta az adódó lehetőséget, s begyűjtötte a 3 pontot, 2 pontra felzárkózva ezzel a kékekre. Nagyon kíváncsi vagyok, meddig lehet még húzni Mourinho maradását, mert ez a vereség még egy ilyen gyenge szezonban is botrányos, ráadásul kezd már túl sok lenni azon a bizonyos számlán. (Svit kona)

Ahogy már a meccs utáni hozzászólásomban is írtam, ez egyszerre volt szánalmas, nevetséges, vicces és szomorú. Az első félidei teljesítmény csak a szokásos, ment a kivárásra játék, de ebből is majdnem a Bournemouth szerzett vezetést. Fabregas ívelései Pedrora és Hazardra szemernyi sikert és értelmet sem rejtettek magukban a kétméteres, Championship-ben edződött védők között... Aztán a másodikra szokás szerint felpörgette a csapatot José beszéde az öltözőben, de hogy miért nem lehet így kezdeni a meccset, azt soha nem fogom megtudni valószínűleg. Volt pár helyzet, de valamiért azt lehetett érezni végig, hogy ha egy szögletből Zouma, vagy szabadrúgásból Willian nem villan, akkor itt gól nem lesz.

Nem is lett - ezen az oldalon. Szerintem - Svit konával ellentétben - igenis számít, hogy lesen volt Murray a gól pillanatában, mert azért na. De könnyű biztos nem volt megítélni, szóval, ha egy ilyet elnéznek a rigók, az benne van. De hogy megint milyen fejetlenség játszódott le a tizenhatoson belül egy szögletnél, az tökéletesen jelzi, mennyire mélyen van most José és a csapat is. Lassan én is elérek oda, hogy azt mondjam: ha Carlo ráér, és lenne kedve, szívesen látnám, mert ez még így három hónap után is nagyon, de nagyon kilátástalan.

Télen pedig, könyörgöm, ne igazoljunk, mert csak flop jöhet, és az  is kurva drágán(Lac)

Newcastle United - Liverpool 2-0

Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben élvezni fogok egy Newcastle meccset, de az élet mindig meglep valamivel. Volt akarás, és elképzelés a szarkáknál, plusz a szerencse is jócskán besegített nekik. Először az a Skrtel öngól, aztán az érvénytelenített Moreno gól. Mondhatjuk, hogy minden a vörösök ellen játszott, de egy Liverpool szintű csapattól, egy kaput eltaláló lövés, édes kevés. Klopp csapatának van még hova fejlődnie. (Svit kona)

Jürgen Klopp szerint az asszisztens azért lengetett Moreno góljánál (azaz lecsúszott beadásánál), mert az egész meccsen annyira rosszul játszott a Liverpool, hogy nem hitte el, hogy gólt tudnak szerezni. Ennyire azért nem volt rossz a helyzet, de tény, hogy a Pool nem volt nagy formában. Hiányzott nagyon Coutinho, meg aztán Benteke sem tudta öt méterről belőni a ziccerét. A másik oldalon végre volt valami akarás, hajtottak a Szarkák. Talán Steve McClarenért, talán inkább magukért. Néha túl nagy volt a hév, de Colback, Anita és Cissé “narancssárgás” belépőjét is csak sima sárgával büntette Marriner. A meccs embere a “másfél” gólos Wijnaldum, akinek - Coloccini maradásától függetlenül - jövőre kijár a csapatkapitányi karszalag. (Mark29)

Everton - Crystal Palace 1-1

Lapzárta után. Romelu Lukaku ismét betalált, de ez a gól ezúttal csak egy pontmentésre volt elég Alan Pardew masszív Palace-a ellenében. Nem kifejezetten meglepő eredmény a döntetlenkirály Evertontól (csak a Spurs-nek van több iksze), kérdés, hogy idén sikerül-e feljebb lépni és megcsípni az EL-helyek egyikét. (Lac)