A Premier League tíz legnagyobb feltámadása

Őszintén szólva, már korábban is megötlött fejemben a csodás visszajövetelek történetének elregélése számotokra, a Liverpool elképesztő mérkőzése azonban csak megerősítette ennek aktualitását. Így a következő sorokon az 1992-93 óta tartó Premier League tíz legbrutálisabb feltámadásáról olvashattok és nézhettek videókat.

Norwich City – Southampton 4-5, 1994. április 9.

Elég sorsszerű kezdéssel nyitunk, hiszen éppen a Norwich City hazai 5-4-es vereségét idézzük fel, ahol a gárda hasonlóan 3-1-re is vezetett a mérkőzés során. Ráadásul Sutton az 55. percben lőtte be a harmadik gólt, ahogy a sárgák is a hétvégén.  Az 1994 tavaszán lejátszott találkozó ráadásul különösen fontos volt a Szenteknek, akik egész szezonban a kiesés ellen harcoltak. A félidő még csak 1-1-es döntetlent hozott, a második játékrészben azonban beindult a henger. A mérkőzés hőse Le Tissier (ki más?) lett, aki előbb 3-1 után két góllal rántotta vissza a csapatot a mérkőzésbe, majd 4-3-ról egyenlített büntetőből. A mérkőzést pedig az utolsó percben egy bizonyos Ken Monkou döntötte el, aki a Southampton csapatában töltötte pályafutásának érdemi részét. Minden másról beszéljen a videó helyettem.

Newcastle United – Leicester City 4-3, 1997. február 2.

Hatalmas összecsapást hozott a szarkák és a rókák mérkőzése a St. James’ Park lelátói között és minden bizonnyal a szünetet követő 1-0 után alighanem kevesen gondolták volna, hogy ennek bizony ez lesz a vége. A Newcaslte csapatánál az akkor alig két hete regnáló Dalglish szemei igencsak elkerekedtek, ahogy a 69. percre már a rókáknál volt az előny, ráadásul 3-1-et mutatott az eredményjelző. A harmadik gólt mindenki kedvence, Emile Heskey bombázta a kapuba. Innentől jött az Alan Shearer time. Előbb egy brutális szabadrúgás gól a 77. percben, aztán egy laza jobbos a 83. minutumban és a ráadás második percében egy közelről bepofozott labda. A fekete-fehérek öröme pedig határtalan. Micsoda találkozó!

Ezúttal egy rövidebb videóval kíméljük a szemeteket bizonyíték gyanánt.

Leeds United – Derby County 4-3, 1997. november 8.

A következő mérkőzés még elképesztőbb feltámadásról árulkodik majd. Így mindjárt egy kérdéssel kezdenénk. Mit tennél, ha a csapatod félóra alatt háromgólos hátrányba kerülne? Hatalmas szerencse, hogy a Leeds United szurkolóit nem hagyták eleget gondolkodni a pályán lévő játékosok, hiszen a 37. és 40. percben szerzett góllal visszajöttek a mérkőzésbe és már majdnem a szünet előtt összejött az egyenlítés. Ezt követően azonban egy meccsvégi kézilabdázás kellett az egyenlítő gólhoz, amit Hasselbaink értékesített magabiztosan. A mindent eldöntő találatot pedig Lee Bowyer bombája hozta meg a 90. percben.

Aki a gólokat nem csak olvasni, de látni is szeretné:

West Ham United – Wimbledon 3-4, 1998. szeptember 9.

Az egyik blog csak úgy említi a találkozót, hogy „és akkor azt mondják a kétgólos előny veszélyes”. A kérdés tehát ugyancsak hasonló, mint ami az előbb is feltevésre került. Mit éreznél, ha az ellenfél 27. perc alatt három találatot is elhelyezne kedvenceid hálójában? A Wimbledon mindenesetre szorgos iparos módjára egy góllal válaszolt Hartson találatára és Ian Wright duplájára, majd a második félidő közepén szerzett még egyet, a 77. percben pedig ki is egyenlített. Mire pedig bárki felocsúdhatott volna, Efan Ekoku a győzelmet érő gólt is összehozta.

A mérkőzésről sajnos nemhogy videót, de még képeket sem nagyon találtam. A West Ham United londoni titkos ügynökei úgy látszik mindent bevetettek a felejtés érdekében.

West Ham United – Bradford City 5-4, 2000. február 12.

A West Ham bennfentesei csak a pozitív feltámadásokat szeretik, mindenki nyugodjon meg tehát, erről a meccsről lesz videó, nem is akármilyen, kommentárokkal megspékelt. A mérkőzés félórácskáig csordogál, erre gólt szerez a vendégcsapat. Harry Redknapp ekkor összeráncolja a szemöldökét, a csapat pedig szünetig gyorsan fordít, vagyis fordítana, ha nem hoznának össze egy nevetséges büntetőt. A szünet tehát az igen jól csengő 2-2. A második félidőben pedig a vörös hajú Jamie Lawrence (megtekintésre ajánlott) 6 perc alatt két gólt rámol és máris 4-2 a Bradford City javára. Ekkor kaphattok egy kis személyes beszámolót Harry narrálásában, a Bradford meg még egy kapufát is lő és ami innen jön, az maga az agyrém. Di Canio és Lampard azon vitatkozik, hogy ki rúgja a büntetőt. Az olasz lövi és belövi, néhány percre rá Joe Cole egyenlít. Amikor pedig már Ferdinand is megszólal, az ember pedig elkezd gondolkodni, hogy egy ilyen csapat, hogy a fenébe tudott mindössze a 9. helyen befutni a bajnokság végén. A mérkőzést végül Super Frankie ballábas bombája dönti el.

Tottenham Hotspur – Manchester United 3-5, 2001. szeptember 29.

A Manchester United úgy látogatott a Tottenham Hotspur gárdájához, hogy az előző négy évben nem tudtak nyerni a sarkantyúsok ellen vendégségben. Ahogy pedig a mérkőzés kezdődött, ez nagyon úgy tűnt, hogy így is marad. A 15. percben Richard, a 25. percben Les Ferdinand talált be és hogy mindenkinek jó kedve legyen a szünetre, Ziege a 45. minutumban is beköszönt. Viszont, ha valaki ismeri a Manchester United csapatát, akkor jól tudhatja, hogy éppen ez az a gárda, aki bármire képes. Szóval éppen csak elkezdődött a második félidő, amikor Andy Cole fejesével már 3-1-et mutatott az eredményjelző. A többi pedig már történelem. Blanc, van Nistelrooy, Verón és végül Beckham is feliratkozik a gólszerzők közé. Glenn Hoddle úgy pislog, mint a közútkezelők 5 cm-re hó láttán Magyarországon. A videó megtekintése különösen ajánlott van Gaal számára.

Wolverhampton Wanderers – Leicester City 4-3, 2003. október 25.

A Leicester City csapata amennyire boldog lehet napjaikban, annyira áll a dolgok rossz végén mai sorozatunkban. A kékek alig félóra alatt szereztek három gólt, ám a második félidő közepére aztán derekasan le is engedték azt. Magyarul gyakorlatilag ugyanannyi idő alatt jött vissza 0-3-ról a Wolves, mint amennyi idő alatt a Leicester is meglőtte a maga hármasát. Az ilyen mérkőzéseken elég tipikus, hogy ilyen extrém helyzetben beragadnak a felek és 3-3 marad a végeredmény, (lásd: Liverpool-AC Milan) itt azonban nem ez történt. Egy csodálatos szivárvány ragyogott fel a stadion felett, Camara pedig bekotora a győztes gólt a 85. percben.

Ez a mérkőzés azonban így is csak szomorú vigasz lehetett a farkasoknak, mert bizony szezon végén ők is és a rókák is mentek vissza a Championship mezőire vadászni.

Norwich City – Middlesbrough 4-4, 2005. január 22.

Te tudsz, te aztán tényleg tudsz. A Norwich City minden listánkba oda pofátlankodik, ha kell, többször is. Egészen remek ütközetet vívott egymással a két gárda, itt egészen biztosan nem szundikáltak a nézők, mint az Old Traffordon. A szünet még csak 1-1-re állt, a listánkon visszatérő Hasselbaink azonban a 78. percben, egy remek szabadrúgással már 1-4-re módosította az állást. Ashton a 80. percben szépített egy „magas lábasnak” tűnő szituációból és a rendes játékidő vége előtt egy perccel McKenzie is betalált. A kanárik játékosai mind a két gól után lazán integettek, mint akik nem igazán hisznek abban, hogy itt lehet még pontszerzés. A 92. percben egy szöglet után azonban ez is beteljesül. Micsoda comeback!

Sajnos a Norwich a remek feltámadás ellenére is búcsúzni kényszerült a szezon végeztével.

Newcastle United – Arsenal 4-4, 2011. február 5.

Az ilyen nincs, és mégis van kategória győztese: A Newcastle United. Mielőtt azonban még belevágnánk a közepébe, láthatjátok, hogy viszonylag nagyot ugrottunk az időben. Szerintem egyáltalán nem véletlen ez. A Premier League komolyabbá, keményebbé vált, minden csapat számára élet-halál harc minden találkozó és persze a mai napig vannak gólzáporos mérkőzések, ezek sokkal ritkább, mint azt megelőzően.

Szóval a mérkőzésre visszatérve, ki gondolná, hogy egy csapat nem szerzi meg mind a három pontot, aki tíz perc után három góllal, kevesebb, mint félóra alatt pedig már néggyel vezet! Pedig ez lett és volt a helyzet. A dolgokat, csak tovább fokozza az, hogy még a 68. percben is 0-4-et mutatott az eredményjelző. Amit aztán ezt követően jött…Barton vérszemet kap, a 87. percben Tioté egy orbitálisat bombázik, a stadion pedig szétrobban.

Ez a videó tökéletesen mutatja az érzelmi hullámvasutat:

Crystal Palace – Liverpool 3-3, 2014. május 5.

Sajnálom, hogy a Liverpool szurkolók szívébe is bele kell gyalogolnom, de ez a mérkőzés tényleg a legnagyobb klasszikusok közül való. 1990 óta mindössze harmadik (1990-91, 2008-2009, 2013-14) alkalommal harcolt a Liverpool a bajnoki címért és a három közül egyértelműen most állt hozzá a legközelebb. Minden rendben is ment egészen a 78. percig ezen a hétfői napon, hiszen 0-3-ra állt a mérkőzés. Ekkor azonban egy megpattanó labdádból szépíteni tudott a hazai együttes és két perc sem telt el, Gayle góljával már 2-3-at mutatott a mindent tudó tábla a lelátók sorai felett. Érezni lehetett, hogy van valami a levegőben, hiszen Skrtel mellett jó pár liverpooli fanatikus is fogta a fejét. Egy brutális helyezkedési hibából pedig az egyenlítés is összejött, Rodgers nem érti mi történik, Gerrard próbálja a lelket tartani a csapatban, Suarez pedig sír. A Liverpool meg természetesen elbukja a bajnoki címet. Micsoda dráma!

Remélhetőleg ez a tíz mérkőzés mindenkit meggyőzött arról, hogy érdemes követnie a Premier League eseményeit. Mi, a Britannia bloggerei pedig igyekszünk számotokra mindenről kellő információt bizosítani.

Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!