Wenger apó Aprajafalva ellen

Semleges szurkolóként rápillantva a keddi játéknapra, nehéz döntés lenne kiválasztani a nap csúcsmeccsét. PL fanatikusként viszont egyértelmű a választás: Arsenal-Barcelona. Néhány gondolat a múltbéli összecsapásokról, a két klub egymás közt lebonyolított transzfereiről és egy kis esélylatolgatás a ma esti találkozóról.

A tegnapi délután folyamán érkezett a mélünkre egy vendégposzt, rendszeres kommentelőnk, Trollsène Wenger billentyűzetéből. Kvalityi lett, úgyhogy rövid lektorálás után közöljük is!

A két csapat eddig 7 alkalommal találkozott egymással, a mérleg: 1 ágyús siker, 2 döntetlen és 4 katalán győzelem. Az első két összecsapás az 1999/2000-es BL szezon csoportkörében volt esedékes, melynek első felvonásán az angolok pontot tudtak rabolni a Camp Nou-ból és ezzel mind a mai napig ez a legjobb  idegenben elért eredményük a Barca ellen. A gólokat két jól ismert arc szerezte: Luis Enrique (aki jelenleg a csapat mestere) első félidei találatára minden afrikai ágyús játékos idolja, Nwankwo Kanu válaszolt. A meccs legemlékezetesebb pillanata viszont mégis a Grimandi vs Guardiola „párharc” nyomán kiállított ágyús francia megmozdulása volt. (A videó a gólokat illetve nyomokban Sergio Busquets-et tartalmaz!)

A Wembleyben lejátszott visszavágó jóval gólgazdagabbra sikerült, a katalánok 4-2re nyertek, góljaikat Rivaldo, Luis Enrique, (cunt) Luis Figo illetve Phillip Cocu szerezték. Ágyús részről az isteni Bergkamp illetve a szezon végén Barcelonába szerződő Marc Overmars tudott betalálni. Idézet az akkori BBC meccsriportból: „Arsene Wenger's Arsenal were given a lesson in clinical finishing by a Barcelona side who took advantage of some uncharacteristic defensive errors in a pulsating contest at Wembley”… Nos igen, a kiemelt részekre még majd visszatérünk…

Zárásképp nem mehetünk el szó nélkül a katalánok akkori edzői stábja mellett, akik között két ismerős arcot fedezhetünk fel.

Ismerős arcok

A 2006-os párizsi BL finálé vitathatatlanul a nagy betűs MECCS a két csapat közös történelmében. Az Arsenal ill. Wenger máig lejátszott utolsó európai kupadöntője, ahol bár tekintélyt parancsoló úton jutottak el a fináléig a Real Madrid, Juventus ill. a Pellegrini edzette Villareal kiejtésével, mégis underdognak számítottak a döntőben, az akkor a világ legjobb játékosának tartott Ronaldinho fémjelezte Barcelona ellen. Régi sebeket nem feltépve gyors összegzés: Jens Lehmann kiállítása után még sikerült vezetést szerezni az angoloknak Sol Campbell jóvoltából, de mikor már az ágyús szurkolók kezdték elhinni, hogy meglehet a meccs, az utolsó negyed órában a katalánok Eto’o ill. a csereként beállt Belletti góljaival megfordították a mérkőzést.

A meccs emberének az egalizáló kameruni csatárt választották, ágyús szurkolóként viszont azt vallom, hogy a döntőt Henrik Larsson 61.perces beállítása nyerte meg a Barcelonának. A meccs csalódása számomra sajnos az Arsenal legenda Henry volt, akinek ha csak közepesen rossz napja lett volna a borzalmasan szar helyett, nem kérdés ki nyeri meg a trófeát.

Később aztán összejött - a másik oldalon

A 2009/2010-es szezon legjobb 8 közötti találkozása már más volt, mint a többi. A Guardiola edzette Barcelona ekkor már túl volt egy laza hat kupás szezonon illetve a tiki-takát is a csúcsra - ha hivatásos magyar sportújságíró lennék, mondhatnám, hogy - „űrfoci” szintre emelte.  A Barcelona már korábban is hatalmas szurkolói bázissal rendelkezett, de a történelmi sikerek ill. az új kedvenc Messi  felemelkedését meghozó 2008/2009-es szezont követően még több embert tudhattak a saját körükben. Viszont ezzel egyenesen arányosan rengetegen meg is utálták „aprajafalvát”, a többek között kishazánkban is az egészségesnél jóval túlon tolt médiahype miatt. És ha már PL blogon vagyunk, akkor gondoljunk csak a 2009-es elődöntő visszavágójára a Stamford Bridge-en vagy a Manchester United két elbukott BL-döntőjére…

Hogy a meccsekről is essen pár szó, a Barcelona simán eldönthette volna a továbbjutást már az Emiratesben is, de a Wenger csapat végül 0-2-ról meg tudta menteni a becsületét Walcott, Fabregas ill. az első félidőben élete teljesítményét nyújtó Almunia révén,  akik elrontották a duplázó Ibrahimovic szinte tökéletes estéjét. Érdekesség még a meccsről, hogy ez volt Henry első és egyben utolsó vizitálása tétmeccsen az Emiratesben, amikor nem ágyús mezben rohanhatott ki a pályára. Továbbá ekkor még mindenki joggal gondolhatta, hogy Cesc tényleg betölti a Vieira által hagyott kapitányi űrt. (Kiharcolt tizi+piros, lövés közben lesérülés, egyenlítés…)   

A visszavágó előtt a legelvakultabbak még a továbbjutásról vizionáltak, hogy aztán Messi állítsa őket arccal derékszögben a földbe. Az argentin egymaga 4 gólt lőtt, totális lefocizás és megsemmisülés. Egy ilyen teljesítmény után nem csoda, hogy már a kutya sem emlékszik rá, hogy Lord Bendtner révén még az Arsenal szerzett vezetést…

A következő szezonban ismét  összehozta a sors a két csapatot, a változatosság kedvéért a legjobb 16 között. Joggal dörzsölhette mindenki a tenyerét, ugyanis bőségesen volt ok a visszavágásra, továbbá ekkor már javában fortyogott a „Cesc has Barca DNA” illetve „One of us”-os szarság.

Cunt.

Az első meccsen szinte ugyanazt kaphatták az arcukba a szurkolók, mint egy évvel korábban: nyomasztó Barcelona dominancia, Szczesny bravúrjaira ill. Fortuna asszony jó indulatára is szükség volt, hogy nem lett az első félidőben letudva a katalán továbbjutás.  Fordulást követően ismét az Ágyúsok hagyhatták el jó szájízzel a pályát. Először van Persie egyenlített lehetetlen szögből, hogy aztán megszülessen az Emirates stadion egyik legnagyobb klasszikusnak számító Arshavin gólja. Ki kell emelni a 19 éves Jack Wilshere-t, aki élete meccsét játszotta és sajnos a folyamatos sérülései miatt is, a mai napig nem nyújtott hasonlót Arsenal mezben.

A visszávágót megelőzően most jóval reálisabbnak tűnt a továbbjutást megillető bizakodás, hogy aztán ismét viszonylag simán, de jóval frusztrálóbb körülmények között sikerüljön pofára esni. A buszozás, mint koncepció még védhető is lett volna, de valószínűleg Wenger sem készült fel van Persie röhejes kiállítására, mely végleg rányomta a bélyeget a továbbjutásra. Beszéljen helyettem a holland, a videó végén látható az ominózus eset.

A statisztika, amire Tony Pulis is csak csettintene...

A múltidézést váltsa fel a Barcelona, mint fejős tehén ill. Emirates stadion szponzori szerepben történő bemutatása. Íme egy felsorolás és hozzá néhány gondolat: zárójelben a barcelonai pályára lépés/gól mutató.

Az első két transzferre 2000-ig kell visszamenni az időben, amikor a 27 ill. 29 esztendős Overmars (141/19) & Petit (38/1) duóért már akkor is szép összegnek számító 32 millió fontot perkáltak le a katalánok. A holland 4, a francia pedig 1 szezont húzott le, de igazándiból egyikük sem alkotott maradandót Barcelonában. Jó döntés, knows.

Van Bronckhorst (153/7) 2003-as kölcsön, majd 2004-es végleges eladása bár bagó összegért történt, bőven védhető azzal, hogy a 2000-es évek legjobb angol balbekkje Ashley Cole miatt kellett távoznia, így teljes mértékben védhető volt az üzlet. Logikus.

Sajnos Henryról (121/49) viszont elég kellemetlen beszélni. A vételára is fájó, de a távozásának igazi oka még inkább. Kimondva, kimondatlanul BL-t nyerni ment Barcelonába, ahol 3 szezont húzott le és célját a korábban már ajnározott 2008-2009-es idényben sikerült elérni. Nyugodt szívvel kijelenthető, hogy az egyetlen értékelhető szezonja volt Katalóniában, de ekkor legalább végig a régi fényében tündökölt. Óriási pofon volt, mind a szurkolóknak, mind Wengernek, a nyavajás kupátlan „elmúltnyócév” hajnalán. Savanyú a szőlő.

Az álom beteljesülése

A maradék 4 illető közül 2 teljesen derékba törte a karrierjét. Hleb (36/0) ill. Song (65/1) az Arsenal kezdőjéből egyenesen a katalán kispadra írt alá. A fehérorosz lassan, de biztosan elveszett a süllyesztőben (Wolfsburg, Stuttgart, Birmingham, Bate, Konyaspor, Szamara Szovjetov, Genclerbirligi)  Song még mindig a Barcelona játékosa, de a lottó ötösre nagyobb az esély, mint arra, hogy ő neki lapot fognak osztani Katalóniában, a teljes mértékben vállalható West Ham kölcsönök ellenére is.

Fabregas (151/42) teljesen leépítette az Arsenalnál formálódó legenda státuszát. Főleg, ha hinni lehet annak a pletykának, hogy szinte fizetett azért, hogy léphessen és még a fizetés csökkentésbe is belement. Guardiola majd Villanova alatt is inkább hamis kilencesként volt erőltetve, Luis Enrique pedig köszönte szépen a lehetőséget, kivágta, mint macskát szarni. Cunt.

A legnagyobb paródia mégis a folyamatosan sérült Vermaelen (18/1) leigazolása, hogy 5 hónapot nem játszva, hosszas várakozást követően végül sikerüljön a katalán debütálás, megkoronázva ezt egy magyar népmesés BL győzelemmel. (Pályára lépés nélkül kapott is érmet, meg nem is.) Barcelona Källströmje.

Ellenkező irányba Alexis Sanchez érkezett, aki az utóbbi sanyarú évek után olyan nagyságok helyét vette át a szélen, mint a fekete Messi, Gervinho; Lord Nicklas Bendtner és a bár zseni, de mocskos lusta Arshavin. Megbecsült játékosnak számított a Barcelonában is, de Luis Suarez teljesítményének köszönhetően nem volt nehéz elengedni az emlékét.

Lányligából a férfiak közé...

A holnapi meccsel kapcsolatban borítékolható, hogy Wenger a Bayern elleni hazai meccsen alkalmazott taktikához fog nyúlni. Kulcsszerepe lesz a párharcban Petr Cechnek és a védelemnek, aki ellen Messi még az életben nem szerzett gólt, ahogy London városában is csak 1-nél jár, igaz azt a MU ellen szerezte a Wembleyben a 2011-es döntő folyamán. Mertesacker kezdésétől kevésbé félek, mint Cazorla hiányától, a spanyolért üvölteni fog minden Arsenal szurkoló már az első 15 perc után. Belegondolni is rossz, hogy holnap is Koscielnynek kell majd félpályáig fellépni a támadások elindításához.  

A spanyol szélső párosra is komolya feladat vár, Bellerin (remélhetőleg Neymar nem hintáztatja meg annyira, mint Bayernes honfitársa) előrejátékban jóval több pluszt jelent, mint a szezon egyik, még PL szinten is legkiegyensúlyozottabb és legjobb védője Monreal. A Coquelin-Ramsey duótól rengeteg robotolásra lesz szükség a védelmi harmadban, utóbbi rendre a legtöbbet futja a meccseken az Arsenal játékosok közül, valamint fegyelmezettségre, hogy saját térfélen ha lehetséges, ne adjanak el labdát. Illúziók ne legyenek, a meccs képe kb. az lesz, mint a Hull ellen, csak most az Arsenal lesz a tigrisek szerepében.

A támadók közül igazándiból senki nem mutatott biztató formát az elmúlt hetekben, de azért Özilben mindig ott motoszkál egy gólpassz, ahogy Sanchez és az angol delegáció is talán jobban feltud majd pörögni erre a meccsre. Érdekes lesz, hogy vajon Giroud kezdeni fog-e, vagy a Bayern meccshez hasonlóan csak csereként fog szerephez jutni. Welbeck kezdése mellett ha más nem is, a sebessége szól.

Nehéz megtippelni mi lesz, de én úgy érzem, hogy ez a Barcelona hazai pályán még mindig jóval veszedelmesebb, mint idegenben, bár erről Benítez és a Real tudna mesélni. A továbbjutásra csak akkor van reális esély, ha sikerül a meccset kapott gól nélkül lehozni (lásd Chelsea elleni elődöntő 2012-ből) ezért a tippem 2-0, hogy majd Barcelonában beleférjen a 3-1es vereség és Wenger röhöghessen egy jót a tavalyi idegenben lőtt gól szabályt érő kritikáján.

Zárásképp annyi, hogy a vendégek 32 meccse veretlenek, remélhetőleg posztolható lesz az alábbi kép a meccs után 32 akarom mondani 33 W-s változatban.

Wwwenger apó a W-re hajt

Ha neked is van ehhez hasonló, vagy éppen teljesen más kvalityi vendégposztod, akkor ne habozz, küldd a premierleague.reblog@gmail.com címre!

Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!