Egyszer volt, hol nem volt - Ismeretlen BEK történetek I.

A Bajnokok Ligája és elődjének, a BEK-nek a története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan csak az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Tottenham Hotspur csapatáé.

A BEK története igazából négy nagy szakaszra osztható angol szempontból. Az első 1968-ig nyúlik, amikor a Manchester United megnyeri Anglia első BEK trófeáját (előtte egy évvel a Celtic hozza el a sikert Britannia számára), ezekben az időkben a United és a Liverpool került a tűz közelébe a sorozatban. A második szakasz az az időszak, amikor a Manchester United vagy a Liverpool nem nyer bajnoki címet, de születnek új bajnokok és régi feltámadók is a képbe kerülnek és ők indulnak a BEK-ben. A harmadik a csodaszakasz, amikor 1977 és 1984 között mindösszesen egy év van, amikor nem angol csapat nyeri el a trófeát. A negyedik pedig, amikor az angolok egyáltalán nem is indulhatnak a BEK küzdelmeiben az emlékezetes szurkolói botrányok miatt. A Bajnokok Ligáját pedig jelen esetben nem érintjük.

A bevezető után tehát ismerkedjünk meg első olyan csapatunkkal, akinek kis híján összejött a csoda, de végül sajnos mégsem, következzék a Tottenham Hotspur menetelése. Nagyon szomorú, hogy a Sarkantyúsok történelmük során mindössze kétszer tudtak diadalmaskodni a legfelsőbb osztályban, így ez a bajnoki sikerük volt egyben az utolsó is (az elsőt 1950-51-es szezonban nyerték). A Spurs imponáló magabiztossággal, 8 pontos előnnyel végzett a tabella élén, ez a kétpontos rendszerben gyakorlatilag négymérkőzésnyi előnyt jelent. A +60-as gólkülönbség ráadásul különösen magáért beszél, hiszen a második helyen záró Sheffield Wednesday mindössze +31-et hozott össze. A csapat kapitánya Danny Blanchflower volt, akit az újságírók akkoriban kétszer is az év legjobb játékosának választották Angliában, többek között bajnoki siker évében is.

Az északír focista 384 tétmérkőzésen öltötte magára a Tottenham mezét és különböző fórumokon több alkalommal is megválasztották a klub történelmének legnagyobb játékosának is.

A gólokat Bobby Smith, Les Allen, Cliff Jones és Terry Dyson szállították, akiknek hasonlóan nagy szerep jutott a BEK menetelésben is. A csapat játékosaink többsége nem volt sokszoros válogatott, igazi harcosok voltak leginkább. A Tottenham BEK-menetelésének mindjárt az első mérkőzése legendásra sikerült 1961 szeptemberében, hiszen a csapatnak a Górnik Zabrze otthonába kellett utaznia, és a 48. percben már 4-0-s hátrányban voltak a londoniak. Az 55 000 tomboló lengyelt a mérkőzés végére Jones és Dyson góljai azért lehűtötték kicsit, mivel 4-2-re módosult a végeredmény. A visszavágóra egy héttel később, 56 000 néző előtt került sor Londonban. A Spurs már a 26. percben 3-0-s előnyben volt, és bár Pol szépített, de szünetre már 5-1-es előnnyel vonultak a fehérmezesek. Különösen az a Jones futballozott csúcsformában, aki a félidőre már három gólnál járt, a találkozó pedig 8-1-es kiütéses eredménnyel ért véget. A gólcunamiról rossz minőségű videót tekinthettek meg.

Említést kell tenünk a Spurs legendás menedzseréről, Bill Nicholsonról. Nicholson a Tottenham történetének egyik legnagyobb karaktere, aki játékosként és edzőként is kizárólag a Spurs csapatáért élt és halt, a gárdával a BEK-en kívül minden elérhető trófeát megnyert, de tényleg (UEFA, KEK, Ligakupa, FA Kupa, bajnokság). A több mint tíz éve elhunyt legenda irdatlan magasságokba vezette a londoniakat közel 20 évig tartó edzői pályafutása során, és ezt követően is gyakorlatilag végig a klub kötelékébe tartozva élte le életét. Az általa irányított csapat első köre tehát igen fenomenálisra sikerült, lagalábbis ami a visszavágót illeti.

A következő kanyarban egy holland túrára indult a Spurs, a Feyenoord elleni ütközetre, a csordultig telt arénában, a 3-1-es sima vendégsiker talán még az angolokat is meglepte. Erről már egy némileg jobb videót kaphattok, ahol igazán érzékelhető a ’60-as évek egyedi futballhangulata.

A visszavágó ennek okán valamivel lájtosabbra sikerült és egy korai gólváltást követően végül egy 1-1-es döntetlennel ért véget a találkozó. A párharc négy találatából Dyson és Saul vállaltak kettő-kettő találatot egyébként. A hangulat kedvéért pedig egy régi jegyet is megmutatunk nektek. Bizony, így nézett ki akkoriban.

A Feyenoord kiverése azt jelentette, hogy a Spurs bekerült a legjobb nyolc közé. Ne feledjük, akkor még végig egyenes kieséses rendszerben zajlott, nem volt csoportkör, azt csak 1991-ben vezették be.

A Tottenham a negyeddöntőben is megúszta a legnagyobb ellenfeleket, az akkoriban megállíthatatlannak tűnő Benfica és Real Madrid is más riválist kapott, a londoniak így Prágába látogathattak, méghozzá a Dukla otthonába, ahol a hazaiak egy második félidő elején szerzett góllal 1-0-s sikert arattak. A csehszlovákokról nem árt tudni, hogy 1962 nyarán VB-döntőt játszottak és csak a brazil csapat tudta őket megállítani és bizony a Dukla csapatából többen is képviselték azt a válogatottat.

Többek között az a Josef Masopust, aki a csehek vb-ezüstöt évében Aranylabdát nyert, ami kiválóan mutatja ennek a Duklának az erejét.

Az 1962. februári mérkőzésen, igencsak havas és hideg körülmények között a ’Very Hot Spurs’ (videó megtekintése ajánlott) már az első félidő 15. percére ledolgozta hátrányát, sőt, 2-0-s előnyre tett szert. A második félidő első percében azonban hatalmas meglepetésre gólt szerzett a prágai együttes, azonban az első félidőben betaláló Smith és MacKay csúcssebességgel válaszolt az egy találatra, méghozzá kettővel, így a 4-1-es végeredmény már az 54. percben kialakult. Ezzel pedig 4-2-es összesítéssel könnyedén lép tovább a Spurs.

Érdekes adalék, hogy a csapat 1961 decemberében leigazolta Jimmy Greavest. Greaves első szezonjában mindössze két nemzetközi kupatalálkozón lépett pályára és ezek éppen az elődöntő párharcai voltak, amit a címvédő Benfica ellen kényszerült megvívni a Tottenham. A hazaiak pedig a papírforma szerint kezdtek és már a 20. percben kétgólos előnyre tettek szert. A második gólt majd mindenkinek melegen ajánlom megtekinteni a videóban. Ráadásul az is különösen furcsa, hogy a Spurs szépítő gólja hiába születik hamarabb, mint a Benfica harmadik találata, a videóban ezt éppen fordítva látjuk. A végeredmény tehát 3-1-es hazai siker és ezt követte a visszavágó Londonban.

A mérkőzés pokolian kezdődött a Spurs számára, hiszen a 15. percben, idegenben is megszerezték a vezetést a portugálok, ezzel elég kilátástalan helyzetbe lökve a hazaiakat. A Tottenham azonban nem adta fel és szinte azonnal szerzett is egy gólt, a pocsék talajú pályán, ám a játékvezető érvénytelenítette azt. Viszont még az első félidőben jön a válasz, a sokat idézett Smith löketével és a második félidő elején a csapatkapitány Blanchflower is értékesít egy büntetőt. A második félidő így parázs játékot hoz, ahol a hazaiak próbálkoznak, a vendégektől is elvesznek egy gólt, a végén pedig egy felsőléc is segíti a portugálokat, de az eredmény már nem változik, a Tottenham a 2-1-es siker ellenére is búcsúzik Európától.

A Tottenham fanatikusai valószínűleg mind a mai napig alaposan bánkódnak az akkor történtek miatt, hiszen Európa legmagasabban jegyzett sorozatában, azóta sem tudtak a legjobb négy közé jutni. Talán, ha Greaves leigazolása már a szezon elején megtörtént volna, vagy ha kicsivel több szerencséje van a gárdának, de az is lehet, hogy csupán tényleg ennyi volt akkor a csapatban. Mindenesetre a legtöbb Spurs szurkoló alighanem megelégedne azzal, ha manapság is ilyen eredményeket érne el a csapat, a jelenlegi garnitúrát látva pedig erre még lehet is esély. Az Eusebio vezette Benfica pedig egy emlékezetes mérkőzésen megvédte a címét, a döntőben egy őrületes mérkőzésen verve a Real Madrid legjobbjait.

A csapat a bajnoki címét nem tudta megvédeni, erre utaltunk már a bevezető sorokban, viszont az FA Kupa megnyerésével vigasztalódott a gárda, a döntőben a Burnley csapatát 3-1-re legyzőve.

Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!