Európa bajnokságról a PL-be III.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes „külső” igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az „újoncok” és hogyan sikerültek ezek az igazolások?

Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

EURO 2008, Ausztria/Svájc – London calling

Az angolok ki se jutottak, a hollandok és a horvátok szárnyaltak a csoportban, az oroszok új szintre léptek Arsavinnal, a portugálok taktikáztak, a németek elbrusztolták magukat a döntőig, de mind tehetetlenek voltak, mert a kombinatív, sok passzal operáló spanyol válogatott minden hispán átkot megtört és diadalmenetben jutott el az aranyéremig. Teljesen megérdemelten.

Ismét egy kisebb hadsereget toboroztak a torna csapatába, de most nem volt meglepő a bajnokok túlsúlya: Buffon, Casillas, van der Sar – Bosingwa, Lahm, Marchena, Pepe, Puyol, Zhirkov – Altintop, Ballack, Fabregas, Inista, Modric, Podolski, Senna, Sneijder, Xavi, Zyryanov – Arshavin, Pavyluchenko, Torres, Villa

David Villa 4 gólja elég volt az aranycipőre, mert a Podolski, Pavlyuchenko, Yakin, Sentürk kvartett tagjai „csak” 3-3 találatig jutottak. Az Eb-n kerettag játékosok közül tízen igazoltak a PL-be a torna után, közülük heten a fővárosba.

Az Arsenal egy 21 éves algériai-francia tehetséget szerzett meg 15,8 millió fontért Marseilleből, akire már 2004-ben, U17-es Európa-bajnokká avatásakor felfigyeltek. Samir Nasri hosszas menni vagy maradni sagája végül az Emiratesben ért véget, kezdetét jelentve egy hosszúnak tervezett, de mindössze 3 évig tartó házasságnak. Nasri tehetsége elvitathatatlan, de talán az sem véletlen, hogy a 2010-11-es szezont leszámítva nem tudott igazi húzóemberré válni az akkor már rendszeresen a Wenger-kupára hajtó Ágyúsoknál – pedig a 125 meccsén szerzett 27 gólja nem rossz egy középpályástól. Manszúr sejk 22 millió fontos ajánlatakor azonban nem volt kérdés, hogy elengedik-e Manchesterbe.

Deco két BL győzelemmel a zsebében mondott igent volt szövetségi kapitányának, Luiz Felipe Scolari mesternek. A Barcelona alig 8 millió fontot kért a portugál játékmesterért, ez az összeg pedig aprópénz Deco kvalitásaiért – majd pont egy orosz oligarcha nem fizeti ki... Csodálatosan indult a brazil portugál játékmester londoni karrierje, a hónap játékosa címet mindjárt augusztusban bezsebelte, majd jött egy amolyan Mátrixos system failure… Kikerült a kezdőből, Abramovic kirúgta Scolarit, Decot megkereste az Inter, ő pedig össze-vissza nyilatkozott. Hol maradni, hol távozni szeretett volna és ez az Ancelotti-érában sem igen változott annak ellenére, hogy ismét formába lendült és gólokkal, gólpasszokkal stabilizálta helyét a csapatban, ami a PL-t és az FA kupát is megnyerte 2010-ben. Meglepetés vagy sem, de szerződésének félidejében nem csak Londont, de Európát is a háta mögött hagyta, amikor aláírt a Fluminense együtteséhez.

A Tottenham Hotspur Luka Modricot már az Eb előtt leigazolta, de a torna utánra is maradt egy horvát szerzemény: Vedran Corluka megbízható – de lassú jobbhátvéd volt, 8,5 milliós vételára pedig magas, még ha a PL légkörét meg is szokta a Man. Citynél. Két szezonon keresztül stabil játékosa volt a Spursnek, majd fokozatosan háttérbe szorult. 109 liliomfehérben lejátszott meccs után először Leverkusenbe ment kölcsön, majd 5,5M font ellenében a Lokomotiv Moszkvába távozott. Ő volt a csapat horvát kontingensének legkisebb tudású, de közkedvelt figurája. A Spurs Peter Crouch megtartása, valamint Robbie Keane és Jermain Defoe visszaigazolása mellett is szükségesnek tartotta egy negyedik csatár megvásárlását, ezért 14M fontért leigazolta az Eb-n 5 meccsen 3 gólig jutó és az elődöntőig menetelő Roman Pavljucsenkot. Egy csatárt a (fontos meccseken) szerzett góljai minősítenek, márpedig ebben az orosz – részben korlátozott lehetőségei miatt – nem járt az élen (még ha átlaga nem is rossz: 113 meccsen 42 találat). A búcsú sem sikerült a legszebbre, némi sárdobálás után Pavljucsenko is a Lokomotiv játékosa lett (8M fontért cserébe). Hogy mégis miért szerette a Yiddo tábor jó része? Nézzétek csak:

A Fulham ingyen szerezte meg a svájci Pascal Zuberbühlert, aki a WBA együttesét hagyta ott Roy Hodgsonért, korábbi szövetségi kapitányáért és a kispadért, ahonnan végignézhette Mark Schwarzer és a csapat EL menetelését. A svéd Fredrik Stoor is az Eb után lett a Fulham játékosa, de ha valaki nem emlékszik rá, nem a rossz memóriája az oka. 2 bajnoki és 5 kupameccs a legritkább esetben biztosíts lehetőséget arra, hogy valaki maradandót alkosson, kivéve ha Koplárovics Bélának hívják az illetőt, mert akkor egy is bőven elég.

A West Ham United a Laziotól szerezte meg a sokoldalú svájci középpályást, Valon Behramit, aki miután a csapatkapitány helyettességig vitte a klubnál és két viszonylag sikeres szezont hagyott a hát mögött, rendkívül durva sérülést szenvedett. Közel egy éves kihagyás után lelkesen tért vissza, de ismételten a hordágyon végezte. 2011. januárjában távozott a Fiorentina együtteséhez.

Igazságtalan lenne nem beszámolni a Londonon kívüli életről, bár nagy dolgok nem történtek.

A Liverpool a BVB svájci középpályását, Philipp Degent igazolta le ingyen. Nagy potenciál volt a játékosban, de a sorozatos sérülések miatt Rafa Benitez mindössze 7 meccsen vethette be tétmeccsen. Nem az első pár hónapban, hanem a Vörösöknél töltött két szezonja alatt összesen… A sérülések egészen Stuttgartig üldözték, ahol írd és mond 5 alkalommal léphetett pályára.

A Bolton is szerzett két játékost. A csoportmeccseken búcsúzó svéd válogatott támadója, Johan Elmander 10M fontot kóstált és 3 szezont húzott le a csapatnál. Az elsőben 30 bajnokin 5 gólt szerzett, a másodikban ugyanezt a produktumot 25 találkozón hozta. Nem fogyott el azonban a klubvezetés türelme, így mielőtt a csatár a Galatasarayhoz igazolt volna, utolsó boltoni évében minden harmadik bajnokijára jutott egy gól (37/12), úgyhogy szép emlékekkel búcsúzott. Euzebiusz „Ebi” Smolarek kölcsönbe érkezett a Racing Santanderből, vételi opcióval. Hogyan sikerült a lengyel idénye? 12 mérkőzésen gondoskodott róla, hogy a következő csapata a híres görög Kavala legyen.

EURO 2012, Lengyelország/Ukrajna – Jöttömre kelet felől számítsatok

A házigazdák és Hollandia gyors kiesését követően a C csoport spanyol – olasz nyitómeccsét ismételték meg a döntőben. A hispán címvédésig azért történt egy s más: előbb kiesett az enervált francia és a büntetők ellen beoltott angol válogatott is, majd a megbalotellizett német és az elátkozott portugál csapat is.

A torna csapata közel 50%-ban lett spanyol (Neuer, Buffon, Casillas – Lahm, Coentrao, Pepe, Alba, Piqué, Ramos – Gerrard, Khedira, Özil, Pirlo, De Rossi, Alonso, Busquets, Iniesta, Xavi – Balotelli, C. Ronaldo, Fabregas, Silva, Ibrahimovic). 3 párnyi aranycipőt oszthattak volna ki a hat 3 gólos játékosnak, de közülük Fernando Torres lett a díjazott mert ő spanyol és szőke, ráadásul mert kevesebb játékpercre volt szüksége a 3 találathoz, mint riválisainak.

A kontinensviadalt követően a felsorolt legjobbak közül írd és mond 0 (azaz nulla) játékos igazolt a PL-be, de az „újoncok” minősége még így is megkérdőjelezhetetlen.

A sort megint Wengerrel és az Arsenallal kell kezdeni – a beidegződések ellenére az Ágyúsok ugyanis komoly tényezők az átigazolási piacon és költenek is szépen (az elmúlt 5 idényben összesen 102.225.000 fonttal haladta meg a játékosokra kiadott összeg a játékos eladásokból származó bevételeiket), még ha nem is a Chelsea vagy a Manchester City szintjén. A londoni rivális Spurs ugyanebben az időszakban 53.700.000 fontos többletet termelt, pedig a Modric- és a Bale- üzletekért kapott királyi pénzt ők is hamar eltapsolták – ráadásul elég rosszul, mert részben olyan játékosokra költöttek, akik már nincsenek is a keretben, mint Soldado, Paulinho, Chiriches vagy Capoué.

A francia manager 20 milliót utalt a Malagának Santi Cazorláért. Az apró termetű spanyol sokadik hegedűs volt a La Furia Rojaban, de ott annyi zseniális miniember focizik, hogy a minőség egy percig nem volt kérdés a 2006-2007-es szezon legjobb La Liga játékosáért. Azonnal alapember lett Wenger csapatában, már 168 meccsnél és 27 gólnál jár, de az idei szezon tavasza mutatta meg igazán, hogy mennyire nélkülözhetetlen is a „Little Magician”. Az ő sérülésével esett szét a gárda – az ezüstérmet még behúzták a Spurs totális leolvadásával, de a bajnoki hajrában az aranyra ebben a kusza szezonban sem volt esélyük.

Hálatlan szerep van Persie helyettesének lenni, de a 2012-ben bajnoki címet ünneplő Montpelliertől 13 millió fontért vásárolt francia gólkirály, Olivier Giroud számai viszonylag rendben vannak Londonban is: 4 szezonban, 188 meccsen szerzett 82 gólt, idén bajnokikon 38/16 a mutatója és összességében is 24 találatig jutott, de az Ágyúsoknál más a mérce. Wright, Bergkamp, Henry és a már említett van Persie után továbbra is keresik az „Igazit”.

Ha már szóba került a Spurs: az örökifjú Brad Friedel biztos pontja volt Villas-Boas csapatának, de ha a világ egyik legjobb kapusa, a Lyonnal komoly nemzetközi rutint, egyéni címeket és Wenger dicséretét bezsebelő, francia válogatott Hugo Lloris 10M fontért elérhetővé válik, akkor Daniel Levy lecsap. „Hugo Boss”  (vagy ahogy hazájában hívják: Saint Lloris”) azóta a Sarkantyúsok csapatkapitánya és vezére, nagyon ritka (de akkor gólt érő) hibái ellenére a szurkolók hatalmas kedvence az angol csikók mellett.

Alou Diarra a Marseille együttesét hagyta ott a West Ham Utd. kedvéért és mindössze 2M fontért, hogy liverpooli (kölcsönadásokkal terhelt) időszakát követően 10 évvel, végre beleszagoljon a PL légkörébe. Sok örömét nem lelte a váltásban, mert egy sérülést követően összebalhézott Big Sammel és elvesztegetett időnek titulálta a klubnál töltött fél évet – mind a 6 meccsét…

És még mindig London!

A görög válogatott csapatkapitánya, Girogos Karagounis angol karrierje tartogat érdekességeket. Az Eb-n egy kihagyott tizenegyes fűződik a nevéhez, majd – mikor máskor? – szeptemberben igazolt a Fulhamhez ingyen. Martin Jol szépeket mondott róla, 25 meccsen játszott, de az év végi nagytakarítás során egyike volt a 12 kirúgott játékosnak. Hogy hol kezdte a következő szezont? Igen, a Fulhamben. Ekkor már csak 14 meccs és egy sérülés jutott neki a kieső gárdában, hogy aztán az év végén aktuális újabb nagytakarításban 8 társával együtt őt is „elengedjék”.

Fabio Borini 18 évesen már lehúzott 4 meccset a Chelseaben, majd kilencet Swansea City-ben, de már a Roma kölcsönjátékosaként írt alá Parmából a Liverpoolhoz Brendan Rodgers első igazolásaként. Azért árulkodó a rengeteg klub… A 10,5M fontért igazolt csatár 25 meccsen 2 gólt szerzett Vörösben, ami Luis Suarez jelenlétében sem éppen jó statisztika. A gólok igen, de a sérülések nem kerülték el: 3 hónapot hagyott ki egy lábtörés miatt, majd a válla tette parkoló pályára. Becsületére legyen mondva, a Sunderlandnél kölcsönben töltött szezon után megpróbált játéklehetőséget kiharcolni a Poolnál és csak a sikertelen küzdelem után, a Fekete Macskák” második megkeresésére hagyta el Liverpoolt.

A svéd Nils Rosenberg 30 évesen, egy átlagosnak mondható szezon után szerződött a WBA-hoz a Werder Bremen együtteséből. 34 meccsen lőtt 11 gólja azonban megismételhetetlen volt Angliában. A bemutatkozó idényében a csatár 24 meccsen 0 (igen, nulla) gólt szerzett. A második szezonjában 4 meccsen maradt találat nélkül. Hogy mégse csak randa emlékekkel távozzon Malmöbe, szerződésének 2014. januári felbontásakor jótékony célra elárvereztette a házát.

Posztsorozatunk végére 2 holland játékos, egy átlagos képességekkel rendelkező védő és egy kevésbé átlagos csatár maradt.

Előbbi Ron Vlaar, aki 6 évet és 132 meccset húzott le a Feyenoordban, mielőtt 3 évre aláírt az Aston Villához 3,2 millió fontért. Rögtön az első szezonjában csapatkapitánnyá választották (miután Stilian Petrovnál rákbetegséget diagnosztizáltak). 134 meccsen lépett pályára, de 2015 nyarán ingyen távozott nevelőegyesületéhez, az AZ Alkmarhoz.

Nem PL újonc, nem zsákbamacska, de – ahogy korábban Cantonát, Shearert vagy Rooneyt – mindenféleképpen meg kell említeni a „Flying Dutchman” klubváltását is. Robin van Persie címeket akart. Azonnal. Hiába haladt Londonban a legendává válás – temérdek góljának hála nem is oly rögös – útján, hiába utálták meg rettentően az Ágyús drukkerek, nem hosszabbította meg lejáró szerződését az Arsenallal, hanem aláírt a Manchester Unitedhez. A Vörös Ördögök 22M fontot fizettek a hollandért bízva abban, hogy üvegből összetákolt térde bírni fogja a terhelést.

Bírta. Legalábbis egy darabig. Az első szezonjában gólkirály lett (38 bajnokin 26 gólt jegyzett), az Év játékosának választották és ami a legfontosabb, életében először(!) bajnoki címet ünnepelhetett. Ezért küzdött és ezért váltott klubot. A következő szezonban azonban kezdték legyőzni a sérülések: 21 bajnokin 12 gólt szerzett, utolsó PL idényében pedig 27 meccsen már csak 10 találatig jutott. 2015. nyarán szinte ingyen, 4,2M fontért távozott a Fenerbahcéhoz.

A PL korszakában megrendezett Európa-bajnokságok utáni transzferek egyszerre szóltak a mennyiségről és a minőségről, de egy valami soha nem volt biztos: hogy a friss igazolás beváltja a hozzá fűzött reményeket, de a PL már csak ilyen: kiszámíthatatlan és szeszélyes. Megtippelhetetlen a bajnok és a kieső, a gólkirály és az első kirúgott edző személye. Tele van meglepetésekkel, semmi sem biztos. Miért pont a játékos mozgások lennének kivételek?

Kíváncsian várjuk, hogy a lassan befejeződő Eb után milyen igazolások fogják lázba hozni a drukkereket és milyen transzferek előtt állnak majd értetlenül a szurkolók.

Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!