Purgatórium II. - Az igazi daráló 

Folytatódik a Championshipet bemutató sorozatunk. Az angol másodosztállyal való ismerkedés során ezúttal szó szerint belevágunk a dolgok közepébe, mert a tavalyi szezon 9-16. helyezett csapatai lesznek terítéken. Az igazi daráló. Ahol bárki legyőzheti a másikat, és le is győzi. Ahol folyton magad mögé kell nézned, mert a League One, azaz egy mély szakadék elől menekülők beléd akarnak kapaszkodni, hogy minimum magukkal rántsanak. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor ott van a legjobb nyolc, akik a fejeden taposnak, mert mindannyian a TOP 6 közelében akarnak maradni, életben tartva ezzel a reményt, hogy a Premier Leaguebe jussanak. Nehéz az élet a darálóban, pedig micsoda csapatok végeztek ott tavaly is. Hajtás után kiderül, hogy kik is ők.

16. Nottingham Forest – Kapásból itt egy rekorder. Bizony, mint az angol foci kedvelői, biztos sok olvasónk tudja, hogy Nottingham az egyetlen csapat, amelyik úgy nyert két alkalommal BEK-et, hogy csak egyszeres bajnok. A Brian Clough-féle gárda az 1977/78-as bajnokság megnyerését követően elhódította a legrangosabb európai kupát, és mivel címvédőként ismét indulhatott, rögtön duplázott is. Nemzetközi szinten még egy Európai Szuperkupát is nyertek, míg a szigetországban két FA kupa és négy Ligakupa győzelmük van. Az egészben az a legszomorúbb, hogy az utolsó sikert (Ligakupa) 1990-ben érték el. Sőt, 1999 tavaszán játszottak utoljára a Premier League-ben. Pedig 1996-ban még az UEFA kupa negyeddöntőjében szerepeltek, ahol a későbbi győztes Bayern München ejtette ki őket.  2012 nyarán úgy tűnt, hogy vége a szűk esztendőknek. Fawaz Al-Hasawi, egy kuvaiti üzletember megvásárolta a klubot, és sok mindent ígért, de az áttörés nem jött össze. A PL azóta is csak álom maradt, a realitás pedig legutóbb a 16. hely lett. Al-Hasawi a hírek szerint már szabadulna Robin Hood csapatától, és egy görög üzletember, Evangelos Marinakis lehet a befutó. A keretük egyébként nem rossz, olyan húzónevekkel, mint a csapat mellett 2009 óta kitartó Dexter Blackstock, a tipikus „Champo-csatár” Matty Fryatt, a Chelsea nevelés Michael Mancienne, a rutinos Andy Reid, vagy az Arsenal egykori csodagyereke Henri Lansbury, aki sok kölcsönjáték után végül 2012 óta a sherwoodi erdő lakója. A csapatot egy 51 éves francia edző, a pár hete kinevezett Philippe Montanier irányítja. Az egykori kapus legnagyobb hátránya, hogy sem játékosként, sem edzőként nem hagyta még el a hazáját.  Szerk.: Köszönet a jelzésekért, egy BL induló hely a Real Sosiedaddal tényleg nem semmi. Majd most megtudja, hogy mi az a Championship. Ezt az utolsó mondatot tartom.

15. Blackburn Rovers – Nesze, itt egy másik nagymenő. Illetve ex-nagymenő. A Premier League hajnalán, azaz a 90-es évek első felében igazán ütős csapata volt a Roversnek, amikor még Jack Walker, a brit iparmágnás öntötte a pénzt a klubba. A kispadon Kenny Dalglish ült, a pályán pedig Tim Sherwood, Chris Sutton és Alan Shearer varázsolt. Össze is hoztak egy PL trófeát, a már meglévő két bajnoki cím mellé. A Blackburn emellett hat alkalommal nyert FA kupát, és egyszer Ligakupát. A jótevő Walker 2000-ben bekövetkezett halála után jelentős visszaesés következett. 2010 volt az az év, amikor újra reménykedhettek a szurkolók. Egy gazdag indiai cég, a VH Group megvette a klubot, és akkoriban olyanokat lehetett hallani, hogy leigazolják Ronaldinho-t. Ehhez képest 2012-ben kiestek a Premier League-ből, és azóta sem jutottak vissza. A legutóbbi 15. helyben közrejátszott az is, hogy januárban eladták Jordan Rhodes-t a Middlesbrough-nak. A három és fél szezon alatt 159 meccsen 83 gólt szerző csatár hiányát gondolom nem kell ecsetelni. A vezetőség mindezt megfejelte azzal, hogy pár hete Owen Coyle manager tiltakozása ellenére elengedték a csapatkapitányt, Grant Hanley-t a Newcastlehez. Kik maradtak akkor frontembernek? A PL és Champo tapasztalattal egyaránt bíró két Danny, azaz Danny Guthrie és Danny Graham.  Rhodes pótlására, pedig leigazolták azt az Anthony Stokes-t, akinek a neve a Celtic-ből lehet ismerős. Várható-e előrelépés? Ha most tippelni kellene, akkor újra a daráló valamelyik helyére tenném a szebb napokat is látott Roverst.

14. Wolverhampton Wanderers – "Na, végre egy angol kézben lévő klub!"-írhattuk volna pár nappal ezelőttig. Viszont az egykor a Liverpoolban is érdekelt Steve Morgan július 21-én eladta a Wolves-t a Fosun International Limited nevű kínai cégnek, így aztán itt van nekünk még egy keleti érdekeltségű egyesület. Komoly múltja a narancs-feketéknek is van. Háromszor nyertek bajnokságot az 50-es években, négyszer pedig FA kupát, de az utolsót még 1960-ban. Két Ligakupa győzelmük is van, az utolsó 1980-ból. A közelmúlt egyetlen sikere a 2008/2009-es Championship bajnoki cím volt ami után egészen 2012 tavaszáig meg tudtak ragadni az első osztályban, azóta viszont a League One-t is megjárták már. 2013-ban kinevezték vezetőedzőnek Kenny Jackettet, aki visszakormányozta a gárdát a Champoba. Azóta is megbíztak benne, sőt a kínaiak jelezték, hogy továbbra is számítanak a munkájára. Kikkel dolgozhat? Viszonylag ismeretlen kerettel. Tavaly télen Benik Afobe eladása miatt kerültek az újságok címoldalára, amikor a fiatal támadó 10 millió font körüli összegért igazolt a Bournemouth-ba, akiket a góljaival bent is tartott az első osztályban. A pótlása viszont nem történt meg, valószínűleg szeptemberig a kínaiak gondoskodnak erről. Addig is a kereteket böngészve két ismerős név akad: az egyik a PL-hez kevés ex-Newcastle védő, Mike Williamson, a másik a Portsmouth – FIFA játékok szerinti – csodagyereke, Jed Wallace, aki talán a farkasoknál be tud robbanni.   

13. Leeds United – Ha valakik ismerik a poklot, akkor azok a Leeds szurkolói. 2007 és 2010 között, azaz három éven keresztül a harmadosztályban sínylődtek, miután a 2000-es évek elejétől folytatott felelőtlen gazdaságpolitika következtében tönkrementek. A háromszoros bajnok dicsőséges éveiről már a Britannián is jelent meg poszt, amit IDE KATTINTVA olvashattok. A klub jelenlegi tulajdonosa kivételesen nem keleti, viszont nem is brit. Massimo Cellino, az olasz üzletember 2014-ben érkezett és egyelőre nem távozik, hiába szeretné a szurkolók nagy része. A szakmai stáb feje a frissen kinevezett Garry Monk, és az egykori remek csatár James Beattie is a keze alá dolgozik. A játékosok viszont… Semmi extra. Rég nincsenek már Alan Smith-ek, Rio Ferdinandok, Mark Vidukák vagy Harry Kewell-ek. Ismerős lehet talán az elefántcsontparti Sol Bamba neve, vagy ott van Ross Turnbull kapus, az örök tartalék, aki természetesen a yorkshire-i klubban csak a második számú hálóőr. A keret legmagasabban jegyzett játékosa jelenleg valószínűleg az észak-ír Stuart Dallas, de ő is csak azért, mert szerepelt az Európa Bajnokságon. Hiányzik a Leeds a Premier League-ből, de ez a csapat valószínűleg kevés lesz a visszatéréshez.

12. Queens Park Rangers – Ingázók. Nagyjából ezzel a szóval lehetne jellemezni a QPR közelmúltban nyújtott teljesítményét. A 2000-es évek elején még a harmadosztályt is megjárták, a Premier League és a Championship közötti ingázást pedig a 2011-es feljutással kezdték. Akkor érkezett az új tulaj, a Tune Group, azaz Tony Fernandes, aki Bernie Ecclestone többségi részesedését vásárolta meg. Azóta 1-2 szezon PL, 1-2 szezon Champo. Tavaly is újoncok voltak a Purgatóriumban, és olyannyira komolyan gondolták az azonnali visszajutást a Premier League-be, hogy 10 millió font feletti összegekért sem adták el a csapat üdvöskéjét, Charlie Austint. Aztán télen már nagyjából látni lehetett, hogy a rájátszást érő helyek egyikének megszerzése sem lesz olyan egyszerű, így Austin is mehetett. Az elmúlt években a QPR kicsit a kiégett sztárok gyűjtőhelye lett. Ez mostanra már nem igaz. A keretüket elnézve Jimmy-Floyd Hasselbaink menedzser legmagasabban jegyzett játékosa Nedum Onuoha, akiben annak idején a Manchester City és az angol válogatott védelmének majdani alapemberét látták. Nos, a Cityben össze is jött több mint 100 tétmeccs, de a nemzeti csapatnál megállt az U21-eseknél. Ez lesz a hatodik szezonja a QPR-ben, ahol övé a csapatkapitányi karszalag. Mellette ismerős lehet még kemény középpályás Karl Henry, Newcastle-vel EL-ben is szereplő James Perch, az Arsenal nevelés Jay Emanuel-Thomas, vagy a Tottenham flop, Sandro neve is. Utóbbi játékos az elmúlt szezon második felét a West Bromwich Aalbionnál töltötte kölcsönben, de egyelőre nincs hír arról, hogy Pulis meg akarná venni. Ettől függetlenül valószínűleg megy máshová kölcsönbe, ahogyan Steven Caulker is, aki az előző idényben a Southamptonban és a Liverpoolban is szerepelt, de mégis visszatért. Végül pedig természetesen meg kell említeni Tőzsér Danit is. A Watfordban két éve alapember volt, 45 bajnokin számítottak rá, ehhez képest a QPR-ben tavaly csak 15 meccsen léphetett pályára. Nem számítana szenzációnak, ha szeptemberig tovább állna valahová a több játékidő reményében.

11. Preston North End – Az elsők. A legyőzhetetlenek. Újabb nagy múltú csapat, amely annak idején veretlenül nyerte meg az első angol bajnokságot 1888/1889-ben. Ebben az idényben ugyanígy nem találtak legyőzőre az FA kupában sem, a bajnokságban pedig a következő évben is ők lettek a legjobbak. Dicső múlt, de attól még múlt. A Preston a Premier League-nek éppen hogy csak a közelébe tudott kerülni, és azt is csak négy alkalommal. Kétszer játszhattak rájátszás döntőt is, sikertelenül. 2013 óta Simon Grayson irányítja a csapatot, aki fiatal edző létére már komoly rutinnal bír. Több mint 500 meccse volt játékosként, és az utolsó évében már félig manager is volt Blackpoolnál. Így aztán jelenleg, 46 évesen már edzőként is lenyomott 562 mérkőzést. A kerete nem túl vaskos. Valószínűleg még a leeds-i időkben szerette meg a közös munkát Jermain Beckforddal, aki akkoriban élte virágkorát. Négy év alatt 152 meccsen 84 gólt szerzett, ami szép teljesítmény még akkor is, ha a másod- és harmadosztályban éri el valaki. A PL-ben már nem ment olyan jól Beckfordnak, az Evertonban egy 8 bajnoki gólos szezon után el is passzolták. Jelenleg 32 éves, és valószínűleg már nem is rá építik majd a támadójátékot. Erre utal az is, hogy kölcsönvették a Palermotól a 25 éves dán támadót, Simon Makienokot. A másik ismerős név Anders Lindegaard, a kapus akit 2010-ben leigazolt a Manchester United. Öt év és 29 tétmeccs, egyértelmű flop. Ráadásul azóta sem találja a helyét, pedig már 32 éves. Övé az 1-es mez, de általában nem vele kezdődik az összeállítás: tavaly mindössze 10 bajnokin védett, és a klub most igazolt új kapust a 25 éves walesi Chris Maxwell személyében. Első blikkre erősnek tűnik ez a 11. hely, idén valószínűleg hátrébb végeznek.  

    

10. Birmingham City – Papíron jelenleg a legkisebb birminghami csapat. A West Brom a Premier League-ben játszik, mostanáig az Aston Villa is ott szerepelt, de a City 2011 óta csak a Championshipben tengődik. Abban az évben először még a Ligakupa győzelemnek örülhettek, utána viszont már a kiesés miatt búsulhattak. Ha már ebben a posztban annyira rágerjedtem a tulajdonosi szálakra, akkor meg kell, hogy említsem, hogy a klub a Birmingham International Holdings tulajdona, ami – milyen meglepő – egy kínai cég. Újabb bizonyíték, hogy az angol másodosztály is vonzó a külföldi befektetők számára.  A kispadon a 42 éves Gary Rowett, akinek ez lesz a harmadik szezonja a City élén. A keretből pedig jó pár név ismerősen csenghet. Rögtön a kapuban az a Tomasz Kuszczak áll, aki Manchester United második számú hálóőreként vált ismertté az angol szurkolók körében. Azóta elég változatos a pályafutása. A West Bromban nem tudott alapemberré válni, a Brightonban viszont igen. A Wolvesban megint nem, de a Birmingham Cityben ismét igen. Ott van még a keretben az amerikai Jonathan Spector is, akit a Manchester United 2003-ban fedezett fel magának. Az akkor 17 éves védő mindössze egy szezon után a Charltonhoz került kölcsönbe, majd eladták a West Ham-nek. A Kalapácsosoknál öt szezon alatt 115 meccsen lépett pályára, míg 2011-ben a Bitrminghambe igazolt. Nem alapember, átlagban a meccsek felén küldik pályára. Az igazi rutint a védelemben a 37 éves Paul Robinson képviseli, 733 tétmeccsel a lábában. Ráadásul itt még mindig nem ér véget a nevesebb játékosok sora. Volt egyszer egy csodagyerek az Evertonban, akinek sajnos üvegből voltak a csontjai. Ő James Vaughan, aki 11 éves profi pályafutása során 217 tétmeccset játszott, pedig legalább a dupláját kellett volna. Már 28 éves, szóval kijelenthetjük, hogy soha nem fogja azt a pályát befutni, amit jósoltak neki. Végül ott van még az a David Cotterill, aki igazi másodosztály specialista. Karrierje nagy részét a Champoban töltötte, de azért befigyelt egy-egy PL vagy League One szezon. Nyolc klubban szerepelt már, és általában 2 évente vált, szóval lehet még ezen a nyáron tovább áll Birminghamből is.

9. Brentford – A végére maradt egy kis csapat, nagy múlttal. A Méhecskék 1889 óta léteznek, de akármilyen fura a legjobb első osztályú szereplésük során is csak egy ötödik helyet csíptek meg. Nem túl vad méhek… A keretüket böngészve egyetlen név volt, amin megakadt a szemem. Josh McEachran, a Chelsea egykori reménysége, akit a londoni kékek öt klubhoz is kölcsönadtak, majd hatodjára már végleg lemondtak róla. Ő a húzónév, pedig 120 felnőtt meccsén még nem szerzett gólt. Idén márciusban eltört a lába, de az előszezonban már teljes értékű munkát tud végezni. Egy fiatal edző, Dean Smith próbál ütős csapatot kovácsolni a számunkra noname játékosokból, de valószínűleg nem sikerül majd egy hasonlóan bravúros helyezést elérni. 

Ezzel véget ért a sorozat második része is, végigdaráltuk a darálót. Kicsit talán hosszabb lett, mint az előző nyolcas, valószínűleg azért mert ezek a klubok érdekesebbek. Jópár csapat szóba került, akik a most induló szezonban a TOP 6 felé vennék az irányt, viszont akad olyan is, aki várhatóan inkább a kiesés ellen küzdhet majd. Az biztos, hogy kemény harcban mindnek lesz része. Jövő héten pedig jönnek az első osztályról éppen lemaradók, és a másik három újonc, azaz Premier League kiesői. Maradjatok velünk!

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!