Purgatórium - Helyreállt a világ rendje 

Eltelt újabb bő egy hónap, ezért egy kicsit megint ránézünk, hogyan alakul a Championship idei szezonja. A bajnokságnak nagyjából az egyharmadánál járunk, így aztán konkrét helyezésekre még mindig nem érdemes tippelni. Viszont úgy tűnik kezd kirajzolódni, hogy az igazán nagy harc idén is a 21. és a 6. hely megszerzéséért folyik majd. A Newcastle a kezdeti botladozások után odatett egy hibátlan sorozatot, jelezve, hogy a hét évvel ezelőttihez hasonló Champo-idényt szeretnének. Ezzel helyre is állt a világ rendje, egyelőre. Hajtás után egy kis körséta a Purgatóriumban.

A Pokol előszobájában

Kezdjük megint alsóházzal. Igazán kétségbeesni talán csak a Rotherham Unitednek kell, akik nem tudták összeszedni magukat az előző bejelentkezésünk óta. Mindössze hét pontocskájukkal tényleg nagyon mélyen vannak. Nyilván még bőven megmenekülhetnek ők is, de ahhoz egy komoly sikersorozat kellene, ráadásul minél előbb. A vezetőség is belátta, hogy változtatni kell: első lépésként október 21-én menesztették Alan Stubbs managert. A játékosként közel ötszáz bajnokin szereplő negyvenöt éves szakember a Hibernian kispadjáról érkezett idén nyáron, szóval elég gyorsan elfogyott vele szemben a bizalom. Érkezett a jóval tapasztaltabb Kenny Jackett, akit általános meglepetésre három év után, nyáron penderítettek ki a Wolverhamptontól. Persze a helyére ültetett Walter Zengát azóta kitették a farkasok, és már Paul Lambert a vezetőedző. Angol keringő, Champo módra. Mindenesetre a sereghajtónál a nagy fordulat egyelőre elmaradt, az új főnökkel az első három meccsen mindössze egy pontot tudtak szerezni.

A Purgatórium igazi valójában

A Rotherham előtt egy szakadék, aztán viszont elég nagy a tolongás. A 13 pontos Blackburn Rovers az utolsó előtti,  23. helyen tanyázik, míg a Derby - QPR kettős 20-20 ponttal a 16-17. helyen. Nyolc csapat hét ponton belül, ez egy elég szoros mezőny. Érdekes egyébként az utóbbi két csapat, melyek kéz a kézben állnak a középmezőny alján, holott az anyagi háttér és a játékoskeret alapján a 8-10. hely környékén kellene lenniük, hogy harcoljanak a playoff-helyekért. Valószínűleg az elöljáróik is hasonlóan gondolkodnak, mert legutóbbi bejelentkezésünk óta mindkét helyen váltottak a kispadon.

A Derby Countyhoz visszatért Steve McClaren, és akármilyen furcsa, a szurkolók örülnek ennek. Ízlelgessük egy kicsit ezt a mondatot. Jobb? Nem... Ugye, hogy továbbra is nagyon bizarr? Viszont a Nigel Pearson féle szezonkezdés után tényleg jobb lett a helyzet Derby-nél. Az utolsó öt meccsükből például hármat megnyertek, és egyet döntetlenre hoztak. Az biztos, hogy olyan blamát nem engedhetnek meg maguknak, mint McClaren legutóbbi edzősködése alatt, amikor is a 2014/2015-ös szezonban 2/3 távnál szinte biztos feljutónak számítottak, erre az utolsó tizenhárom meccsükből csak kettőt tudtak megnyerni (azt is az addigra már kiesőnek számító Blackpool és Wigan ellen), így még a playoffról is lemaradtak. Az akkor csak “ultragáz” volt, viszont most egy ilyen tavasz katasztrófát jelentene.  

A QPR-nél is nagyon érett a váltás. Arrafelé nem az az elvárás, hogy középcsapatként szerepeljenek, márpedig a tavalyi 12. hely alapján igencsak annak számítanak. Na de az, hogy még ennél is lejjebb csússzanak, már elég indok volt Tony Fernandesnek, hogy takarítson a kispadon. Persze a QPR maláj tulajdonosa az eredményektől függetlenül is elzavarhatta volna Jimmy Floyd Hasselbainket, aki a Sam Allardyce-t is elsöprő álinterjú-sorozat egyik epizódszereplője volt. Ráadásul amikor szembesítették a sumákolással, mindent letagadott. Ne is a szemeteknek, meg a fületeknek higgyetek, hanem nekem! Nagy koponya vagy Jimmy fiú!

A kispadra az az Ian Holloway érkezett, akinek 2015 márciusa óta nem volt csapata. A menedzseri pályafutását húsz éve megkezdő szakembernek ez volt a leghosszabb kihagyása. Ettől függetlenül váratlan volt a kinevezés, mert úgy tűnt, nem keresi kétségbeesetten a visszatérés lehetőségét. A Sky Sports szakértője volt mostanában, például rendszeresen tippelt a hétvégi Champo meccsekre. A QPR-nél egyébként ez lesz a második korszaka: az első volt pályafutása leghosszabb (2001 februárja és 2006 februárja között) és egyben legsikeresebb (39.68 %-os győzelmi mutató) állomása. Kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz a felmelegített londoni töltött káposzta.  

Viszont, hogy ne csak a botladozókról írjunk, jöjjenek hárman az abszolút pozitív szereplők közül az elmúlt időszakból. A Steve Bruce féle Aston Villa a bajnokság legutóbbi szakaszát nagyon szépen teljesítette. Ha az elmúlt öt meccset nézzük, akkor csak a Newcastle és a Brighton, azaz az első két helyezett szerzett több pontot náluk. Három szoros győzelem mellett két döntetlent értek el, és ha át tudják menteni ezt a formát a következő fordulókra, akkor a 2017-es évet már a playoff helyek környékén kezdik meg. A kulcsfigura pedig Jonathan Kodjia. A nyári felkészülés alatt még mindenki arról beszélt, hogy majd Ross McCormack lesz a Villa nyerő embere, a megmentő, aki simán húsz gól körül termel a szezonban, elősegítve ezzel az azonnali visszajutást. Ehhez képest eddig az átgazolási időszak végén a Birstol Citytől vásárolt elefántcsontparti csatár a hős. Az említett öt mérkőzésen öt gólt szerzett, a Fulham ellen például egy szép akrobatikus mozdulattal lőtte be a három pont sorsát eldöntő találatot. A Villa pedig lassan talán magára talál.

Hasonlóan jó sorozat közben érte a válogatott szünet a Leeds Unitedet is. Azokat a hangokat mostanában nem is lehet hallani, amelyek Garry Monkot támadták. Az utolsó három meccsüket például zsinórban megnyerték, legutóbb a Norwich City-t győzték le 3:2-re egy klasszikusnak számító meccsen a Carrow Roadon. Előbb hátrányba kerültek, majd fordítani tudtak, de Kyle Lafferty a 88. percben egyenlített. Mégsem maradt a döntetlen, a hazaiak a 91. percben meg tudták szerezni a győzelmet. Érdekesség, hogy nem sokkal korábban rendeztek a Ligakupában is egy Leeds - Norwich összecsapást, ahol 1:1-es rendes játékidő, majd 2:2-es hosszabbítás után, a büntetőpárbajban szintén 3:2-re nyert a Leeds.

Ez persze valószínűleg kevésbé fájt a Norwichnak, mint az, hogy a Newcastle elleni 3:4 után ebben a szezonban már a második ilyen thriller meccsét bukta el. Kérdés, hogy a végelszámolásnál mennyit jelent majd ez a Kanáriknak, akik eleve - a Leeds szöges ellentéteként - zsinórban három vereséggel a hátuk mögött kezdték meg a kéthetes szünetet. A Leeds tehát jó formában, amire szükségük is van, mert vasánap a Newcastle Unitedet fogadják. Nagy a fogadkozás, készülődés, telt házat várnak az Elland Roadra, ami pontosan 39460 nézőt jelent. A probléma ezzel annyi, hogy tavaly 23 ezres átlagnézőszámot produkáltak, és a leglátogatobb meccsükön is “mindössze” 28 ezren voltak. A Newcastle-szurkolókon nem fog múlni, régóta minden jegy elkelt a vendég szektorba.

A harmadik, megtáltosodott csapat a Reading. Őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy Jaap Stam ennyire masszív kis csapatot hoz össze: az utolsó három meccsüket ők is simán nyerték, ráadásul Al Habsi még gólt sem kapott. Elöl Garath McCleary az, akinek nagyon kijött a lépés: a jamaikai támadó az elmúlt két meccsen három gólt is szerzett, ezzel pedig már 6 találatot jegyez 14 meccs alatt úgy, hogy tavaly 34 mérkőzésen mindössze 4 gólig jutott.

A Mennyország kapujában

A Huddersfield kisebb botladozásba kezdett, ezért a még automatikusan feljutást érő második helyen az utóbbi évek nagy kihívója (vagy inkább lúzere?) a Brighton & Hove Albion áll. Ez sorozatban a hatodik szezonjuk a Champoban, és az elmúlt öt alkalomból háromszor is sikerült a rájátszásba kerülniük. A csoda azonban nem akar összejönni, sőt, mindhárom alkalommal már a playoff első köre a végállomást jelentette számukra. Chris Hughton csapatának egyszerű a feladata: az első kettőben kell végezniük. Mármint megfogalmazni egyszerű...

Mindenesetre most nagyon szépen haladnak a cél felé, az elmúlt öt mérkőzésüket egy kivételével mind megnyerték. Az az egy meg egy döntetlen lett, ami bőven belefér. Főleg, hogy a riválisok közül Norwichot például egy laza 5:0-val küldték haza. Az utolsó meccsükön a hullámvölgybe került Bristol City-t verték meg idegenben 2:0-ra. A mérkőzés leginkább azért marad emlékezetes ebből a szezonból, mert az első gólnál a kezdőkörből emelték át a kapus felett a labdát. Ráadásul az “elkövető” Steve Sidwell volt, akit eddig inkább a keménységéről ismertünk, nem pedig a rúgótechnikájáról. Történt egy szomorú esemény is a csapat háza táján, amitől először megzuhant, majd úgy tűnik még jobban összekovácsolódott a brightoni társaság. Az egyik kulcsjátékosuk, Anthony Knockaert édesapja elhunyt. Természetesen emiatt gyászszalaggal játszották utolsó meccsüket, majd kihasználva például a válogatott szünetet, szinte az egész csapat Franciaországba utazott a temetésre.

Végül pedig pár gondolat arról, hogy hogyan is állt helyre a világ rendje. Röviden úgy, hogy a Newcastle azt csinálja, amit elvárnak tőlük. Jelenleg zsinórban hét megnyert bajnokinál tartanak. Messze a legtöbb gólt rúgták, és a második legkevesebbet kapták. Minden második meccsen 50 ezer ember szurkol a St. James Parkban, az idegenbeli találkozókon pedig szinte kifolynak a népek a vendégszektorokból. Néha simán, néha neccesen, de jönnek az eredmények, és ezzel lendülettel még az is előfordulhat, hogy minden eddiginél jobban leigázzák a Purgatóriumot. A rekord, a Reading 2005/2006-os 106 pontja is túlszárnyalható még, de persze senki nem fog panaszkodni, ha “csak” egy sima bajnoki cím jön össze a végén.

Rafa Beníteznek - akit október hónapban a legjobb Champo-managernek választottak - talán a legfontosabb feladata, hogy a keretből senki se kezdjen olyan dolgokkal foglalkozni, amilyenek a felső bekezdésben szerepelnek. Elvileg a társaság egyben van, létszámban is megvannak, habár minőségi javulásra kell, hogy legyen igény. Így aztán egy-két ember simán érkezhet a januári átigazolási időszakban.

Az elmúlt évekhez képest a sérülések is elkerülik a csapatot, habár ennek most pont ellentmond, hogy november 16-án, pontosan a 21. születésnapján térdszalag szakadást szenvedett Rolando Aarons, a csapat fiatal tehetsége. Ez az a rosszabbik fajta, ACL knee injury, amitől hosszú időre ki lehet dőlni. Aaronst a napokban megműtik, és majd azután derül ki, hogy 6 vagy éppen 12 hónapot kell kihagynia. Szegény srác 2-3 éve minden szezonban arra készül, hogy berobban, de a sérülések visszatartják.

Aaronsnál sokkal komolyabb érvégás lehet Jonjo Shelvey levegőben lógó eltiltása. A helyi Voldemort szerdán állt az FA fegyelmi bizottsága elé, és tagadta az ellene felhozott vádat. Hogy mi volt az? Nos, még a szeptember 17-én lejátszott, Wolverhampton elleni meccsen tett állítólag rasszista kijelentés(eke)t Romain Saissre, a Wolves marokkói játékosára. Saiss egyébként nem nagyon beszél angolul, szerencsére a csapattársai a meccs végén jelezték a bíró felé, hogy mi hangzott el. Ha Shelvey nem kéri a meghallgatást, akkor valószínűleg már az öt meccses eltiltását töltené hétvégén. Így a Leeds ellen még valószínűleg játszhat, viszont megkockáztat egy hosszabb büntit. Attól függetlenül egyébként, hogy valójában mi történt (simán lehet, hogy Jonjo tényleg átment rasszistába), valahol nevetséges, ez az egész eljárás. Nincs video és/vagy hangfelvétel, a sértett nem értette mit mondtak neki, a vádlott tagad, a semleges fél (bíró, asszisztensek) semmit nem hallottak az egészből. Viszont a csapattársak bemondásra elintéznek egy minimum ötmeccses eltiltást, két hónappal az események után?!

Egyébként szinte biztosak vagyunk FA elmarasztaló ítéletében, amivel hosszabb távra kidől a csapat egyik fontos fogaskereke. Sosem szerette a szövetség a Newcastlet, ez van. Emlékezzünk csak 2015 tavaszára, amikor Johnny Evans leköpte Papiss Demba Cissét, aki erre ótvar módon visszaköpött. Cissé elismerte azonnal a tettét, elnézést kért, kapott hét meccset. Evans tagadta a köpést, viszont a videón egyértelmű volt, hogy mi történt. Kapott hat meccset...

A lényeg, hogy Shelvey pótlására fel kell készülnie Beníteznek, mert az esetleges helyettesei közel sem olyan jó szervezők, mint Jonjo. Valaki másnak kell majd tömni labdákkal a támadókat, még szerencse, hogy akár Dwight Gayle, akár Aleksandar Mitrovic játszik, állandó veszélyben van az ellenfél kapuja. A fiatal szerb csatárért egyébként bejelentkezett a Napoli, de nagyon gyorsan tisztázták, hogy szó nem lehet a januári váltásról.

Nagyon röviden ennyi, a Champo mezőnyéből talán ezekkel a klubokkal történt a legtöbb érdekesség az elmúlt időszakban. Márciusig nincs válogatott foci, ezért könnyen lehet, hogy nagyobb szünetek híján egy kicsit hosszabb idő telik el a következő részig. Valószínűleg majd az év végi hajtás után, valamikor januárban jelentkezünk csak legközelebb a Purgatóriumból.

A képeket olyan helyekről vadásztuk, mint a Daily Mail, a Sky Sports, a Mirror, a Telegraph vagy a BBC oldala, illetve a QPR hivatalos honlapja

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!