Célegyenesben a pokoljárás

A szakadék szélén

Ezt a kategóriát a mezőny 19-22. helyezettjei töltik meg, nem túl nívós tartalommal. A 24. Rotherham egyetlen fordulóra van attól, hogy matematikailag is elbúcsúzzon a Champotól. Nem igazán fognak hiányozni - utoljára január 14-én tudtak nyerni. Ezután négy vereség következett, majd egy döntetlen a Blackburn ellen, azóta pedig újabb hét zakó: mindössze 17 pontocskára volt ez elég az egész idény során. A sorban előttük lévő Wigan pontosan dupla ennyi egységet kapart össze, de így is hét ponttal van a vonal alatt, szóval be kell hogy valljuk: mi már róluk is lemondtunk. Erőlködnek ugyan, de az utóbbi időben sorra olyan csapatok ellen veszítettek pontokat, akiket meg lehetett volna fogni (Aston Villa, QPR), vagy akiket meg kellett volna fogni (Blackburn, Nottingham, Bristol City) ahhoz, hogy megmenekülhessenek. Hiába, a harmadosztályba lehet, hogy erős volt ez a Wigan, a Champoba viszont kevés.

  Tony Mowbray - az egykori West Brom menedzser - most épp a Blackburnt igyekszik megmenteni a szégyentől és a League One-tól. 

Az igazán érdekes történet ezután kezdődik. A Wigan előtt van ugyanis négy olyan csapat, akik nagyon könnyen a 22., azaz még kieső helyen végezhetnek. Jelenleg a Blackburn foglalja el ezt a pozíciót, a maga 40 pontjával, de előttük a Burton-Nottingham-Bristol trió is csak 41 egységgel „büszkélkedhet”. A Rovers sorsolása nem túl durva, elvileg bőven összekaparhat a nyolc mérkőzés alatt annyi pontot, hogy az említett hármasból legalább egyet megelőzzön. A veterán manager, Tony Mowbray is ebben bízik. Kezdetnek persze jön a Brighton és a Reading, ráadásul mindkettő idegenben, egy jó szombat-kedd kombóban. Nulla pont. Viszont utána akár sikerülhet is a bennmaradás: Barnsley (otthon), Nottingham (idegenben), Bristol City (o), Wolverhampton (i), Aston Villa (o), Brentford (i). Nem lehetetlen, de nézzük a riválisok programjait.

Burton Albion: Huddersfield (i), Newcastle (i), Aston Villa (o), Ipswich (o), Birmingham (i), Leeds (o), Barnsley (i), Reading (o).

Nottingham Forest: Preston North End (i), Wolverhampton (i), Huddersfield (o), Blackburn (o), Cardiff City (i), Reading (o), QPR (i), Ipswich (o).

Bristol City: Brentford (i), Preston North End (i), Wolves (o), QPR (o), Blackburn (i), Barnsley (o), Brighton (i), Birmingham (o).

Akárhogyan is nézzük, ezek alapján a Burton Albion sorsolása a legrosszabb, ők lehetnek azok, akik  búcsút inthetnek a Champonak. Vagy esetleg a Wigan képes lehet egy szédületes hajrára, aminek köszönhetően ebből a hármasból ketten is pofára esnek? Hamarosan kiderül.

Ennél azért többet vártunk...

Mielőtt rátérnénk az élmezőnyre, jöjjön a Top3 csalódás, vagyis azok a klubok, akiktől jóval többet vártunk. A posztnak ebben a szakaszában a középmezőnyt vizsgáljuk meg, azon belül is három olyan csapatot, akiktől elvártuk volna, hogy legalább a rájátszásban érdekeltek legyenek, ehhez képest jó, ha az egyiküknek sikerülhet bekerülni a legjobb hat közé...

  Mick McCarthy - a Wolves után - most Ipswichben épít dinasztiát.  

A dobogó alsó fokán az Ipswich Town, egy olyan klub, ahol elvileg évek óta nyugodt, átgondolt építkezés folyik. Amikor 2012 őszén Mick McCarthy átvette a keretet Paul Jewelltől, még a kiesés elkerülése volt a cél, végül a 14. helyen végeztek. Minthogy a rövid távú célt elérték, jöhettek a távlati tervek. A következő évben már a 9. helyet meg tudták szerezni, a 2014/2015-ös szezonban pedig a 6. hely és az osztályozó is összejött. Az elődöntőben kikaptak ugyan a később feljutó Norwich-tól, de egyértelműen jó úton jártak. Tavaly aztán már nem tudtak tovább javulni, sőt kicsit visszaesve a 7. helyen fejezték be az idényt, öt ponttal a hatodik Sheffield Wednesday mögött. Ami a történet különlegessége, hogy ezt a majdnem 4 évet McCarthy irányításával dolgozták végig. A nehezebb helyzetekben sem pánikoltak, viszont végig megvolt a bizalom a szakmai stáb felé.

Éppen ezért volt komoly csalódás az idei év, azzal együtt is, hogy nincsenek végletek a játékukban. Nincsenek specialitások, mumusok, semmi kuriózum. A jelenleg 17. helyen álló Ipswich Town mindenhogyan gyenge. Nem csak összesítve ez a pozíciójuk, de a hazai és az idegenbeli tabellán is ugyanitt helyezkednek el. Idén eddig a bajnokságban négy vereségük, két döntetlenjük, és nyolc döntetlenjük van - utóbbi mutatóban egyébként ők a szezon „legjobbjai”, már tizenöt alkalommal osztozkodtak a pontokon az aktuális ellenfeleikkel. A hátralévő meccseik kapcsán elmondható, hogy nem nehéz a sorsolásuk, az élmezőnyben helyet foglaló csapatok közül a Newcastle és a Sheffield ellen is hazai pályán játszanak. Akár a tabella felső részébe is befuthatnának a következő hetek párosításai alapján, de visszatekintve az eddig szezonjukra, inkább valahol a 15-18. pozíció körül zárják majd a bajnokságot. Kérdés persze, hogy továbbra is töretlen-e a bizalom Mick McCarthy felé, vagy esetleg nyáron új manager irányításával próbálnak szerencsét a Traktorosok.

A liftezők királya, a kanárisárga Norwich City.

A második helyen a Norwich City, akik még nem mondtak le teljesen arról, hogy visszatérjenek a Premier League-be, de az utóbbi évek nagy ingázóinak idén nem lesz sima végjátékuk. Jelenleg a 8. helyen állnak, és öt pont a lemaradásuk a playoffot érő hatodik pozíciótól, viszont a sorsolásuk viszonylag nehéznek mondható, hiszen a hátralévő nyolc ellenfelük között van az élmezőnyből a Brighton, a Huddesfield a Leeds és a Reading, a közvetlen riválisok közül pedig a Preston és a Fulham.

A Kanárik sikertörténete még 2011 tavaszán kezdődött: egy évvel azután, hogy megnyerték a harmadosztályt, a Champoban a második helyen végeztek, és a feljutottak a Premier League-be. A következő két szezont a legjobbak között töltötték, előbb a 12. majd a 11. helyig jutottak, ám utána beindult az ingázás. 2014 tavaszán kiestek, egy év múlva feljutottak, tavaly tavasszal pedig megint kiestek. Nem volt botrány, nem volt pánikhangulat, nem volt nagytakarítás. Adott volt egy összeszokott csapat, akiktől reálisan el lehetett várni, hogy a Newcastle első számú kihívói legyenek a másodosztályban. Azok is voltak, úgy szeptember végéig.

A bajnokságot egy vereséggel kezdték ugyan, de utána zsinórban négy győzelem következett. Még ha csak minimális gólkülönbségű sikerek is voltak ezek, a csapat magabiztosságot sugárzott. Ott voltak az élmezőnyben, így látogattak a St. James' Parkba, ahol végül minden megváltozott. Pedig 1-0-ról fordítva a 69. percben már 3-1-re vezettek, és bár két perc múlva szépített a Newcastle, az utolsó pillanatokig úgy tűnt ezúttal a Kanárik lopják el a pontokat, méghozzá a szarkafészekből. (Ezzel az ornitológiai közhelyet el is lőttük.) A 95. és a 96. percben viszont két gólt is szerezett a Newcastle, a Norwich-nál pedig ezzel valami tönkre ment.

  Dwight Gayle szomorítja a Norwich City-t.  

Igaz, hogy utána még két győzelmet szereztek, és egy döntetlent is játszottak, viszont ezután egy ötmeccses vereség sorozat következett. A Brighton 5-0-val küldte haza őket, a Leeds ellen pedig újabb drámai csatát veszítettek el - igaz, ezúttal legalább nem az utolsó utáni pillanatban dőlt el a találkozó, hiszen „már” a  91. percben bekapták a vesztes góljukat, amivel 3-2-re elbukták a meccset. Biztos volt még ezen kívül is fontos tényező, amivel magyarázni lehet, hogy miért nincsen a Top6-ban a Norwich, de végül is legyen elég annyi, hogy az október 22. és január 14. között lejátszott tizenhárom bajnokiból kilencet elveszítettek. Így aztán most fel van adva a lecke, hogy odaérjenek a rájátszásra. Még megmenthető a szezon, de hajlunk rá, hogy ebből bizony újabb év Champo lesz.

Végül pedig a szezon legnagyobb blamája: nem nehéz kitalálni, az Aston Villa kapja ezt a címet. Tulajdonosváltás, új manager, drága pénzen vásárolt új játékosok. Ehhez képest olyan botrányosan kezdték a szezont, hogy a szurkolók joggal aggódtak egy újabb kiesés miatt. A klubot megvásároló kínai pénzember, Tony Xia október közepére sokallt be és elzavarta Roberto Di Matteot. Érkezett Steve Bruce, akivel egy bemutatkozó döntetlen után a Villa a második meccsén győzni tudott a Reading ellen idegenben. Ez volt az első siker 11 mérkőzés után, és az első győzelem távol a Villa Parktól, 14 hónap után. Sőt, Bruce nem állt le: az első hét meccsén veretlenek maradtak - négyet meg is nyertek - és eleve az első tizenkét meccsén csak kétszer kaptak ki. Ebben az időszakban röpködtek is a hangzatos nyilatkozatok, hogy még időben váltottak, és természetesen a visszajutás a cél; a 2017-es év viszont nagyon rácáfolt erre a tervre.

Amíg tavaly a Villa rengeteg döntetlent játszott, addig idén csak egyetlenegyszer osztozkodtak a pontokon. Ez persze önmagában nem lenne gond, csak jóval több a vereség, mint a győzelem. Az aktuális naptári évben az első nyolc mérkőzésüket hét vereséggel – és a már említett egyetlen döntetlennel – abszolválták, amivel megint vészesen közel kerültek a League One jövő évi kiírásához. Mondjuk legalább az azóta lejátszott hat találkozójukból ötöt megnyertek, amivel a mezőny közepén helyezkednek el. Az eddigi 38 meccsen produkáltak egy 13-12-13-as mutatót 39-39-es gólkülönbséggel. A feljutásban és playoffban érintett csapatok közül játszanak még a Norwich-Reading-Fulham-Brighton négyessel, így aztán ha tippelni kellene, akkor az utolsó forduló után is a 10-12. helyre hoznánk ki a birminghamieket. Ez pedig így nagyon harmatos.

Nagymenők   

Rafa Benítez és a Newcastle sokáig szinte pontosan ugyanúgy teljesített, ahogyan hét évvel ezelőtt a Chris Hughton vezette csapat tette. Abban a szezonban 102 pontot értek el, ez most már csak úgy sikerülhet, ha mind a nyolc hátralévő meccsüket megnyerik. Akkor egy másik, a Premier League-ből kieső csapat, a West Bromwich Albion lihegett a nyakukban. Egészen pontosan 2010. április 5-én, öt fordulóval a vége előtt biztosították be a Szarkák az automatikus feljutást, és április 19-én azt, hogy bajnokként térhetnek vissza a besztlígbe. Ez a sima visszajutás az, ami ezúttal nem fog bekövetkezni.

Diamé zseniális góllal egalizált Brightonban a két csapat rangadóján.

Most az a Brighton tudja tartani a lépést, akik az elmúlt években fokozatosan építik fel a keretet, és ha ránézésre az első osztályra még nem is állnak készen, arra már biztosan, hogy legalább szerencsét próbáljanak a Premier League-ben. Ami nagyban különbözik a hét évvel ezelőtti kiírástól, az a további üldözők teljesítménye. Akkor a Nottingham Forest vitézkedett a harmadik helyen, most a Huddersfield, szorosan a nyomukban a Leeds-Reading duóval. Viszont amíg Robin Hood-ék tartották a tisztes távolságot (ezért lehetett viszonylag hamar elkönyvelni a biztos visszajutást), addig a fiatal, ambiciózus, és a - Klopp-érában a Dortmund tartalék csapatát edző David Wagner - vezette Huddersfield komoly nyomás alatt tartja az első két helyezettet. Az elmaradt meccsüket behúzva akár három pontra is kerülhetnek a második helyhez, így aztán joggal reménykedhetnek még az automatikus feljutásban is. Elég egyetlen hiba.

A negatív meglepetéseket megemlítettük, ezek után úgy illik, hogy a pozitívokról is szóljunk. A Huddersfield megjelenése mellett a Leeds United jó szereplése olyan tényező, amire elismerően csettinthetünk. Pedig amikor a szurkolók által gyűlölt tulaj, Massimo Cellino kinevezte Garry Monkot a kispadra, nem úgy tűnt, hogy ez a kapcsolat bárkinek is gyümölcsöző lehet. Monk korábban a Swansea ikonja volt, aki tíz szezont húzott le a Hattyúknál. A League Two-ban szereplő klubba igazolt, de ott csak egy évig szenvedtek. Három év harmadosztály, három év Champo, végül pedig három év Premier League. Ez utóbbi etapban Monk már nem számított alapembernek, igazából csak a szokásjog alapján volt ő a csapatkapitány. Aztán az utolsó évében tulajdonképpen minimális átmenettel, még a visszavonulása előtt át is ült a kispadra.

2014 tavaszán már játékos-managerként tartották nyilván, majd főállásban is megkapta a kispadot. A legendája, és a szurkolók szeretete azonban kevés volt: másfél év után, 2015 decemberében kirúgták, és végül hat havi munkanélküli segély után sikerült elhelyezkednie. A fő kérdés az volt, hogy mire megy majd egy totálisan idegen közegben, a rossz nyelvek szerint ugyanis a Swansea-ban elért kezdeti sikereket csak a helyismeretnek köszönhette. A hosszú szolgálat miatt állt be mögé a vezetőség, a keret és természetesen a szurkolók. Nyugodtan dolgozhatott, és kezdetben még szerencséje is volt. 

  Garry Monk, a karmester.  

Nos, úgy tűnik ez a Garry srác rendesen rácáfolt a kétkedőkre, hiszen hosszú évek óta van újra reális esély rá, hogy a Leeds United visszatérjen a PL-be. Ezzel pedig egy újabb hófehér mezes csapat szurkolótábora zárná a szívébe a fiatal managert. Monk mellett a siker kovácsa egyértelműen Chris Wood, a csapat új-zélandi csatára, aki 24 találatával vezeti a góllövőlistát a remekül induló, de a sérülései miatt elég sok meccset kihagyó 21 gólos Dwight Gayle előtt. Wood kapcsán azonnal felmerül a párhuzam a leeds-iek korábbi legendás, óceániai származású támadójával, Mark Vidukával. Utóbbinak a legjobb idénye a 2002/2003-as kiírás volt, amikor 33 meccsen 20 gólt szerzett, de mind a négy leeds-i szezonjában több mint tíz gólt termelt. Eddig Wood is nagyon meggyőző: tavaly összesen 36 meccsen játszott, és 13 góllal zárt, most szintén 36 bajnokin van túl, a már említett 24 találattal. Kíváncsiak lennénk, hogy mire menne a Premier League-ben...

Anélkül, hogy a tabella első felében lévő csapatok sorsolását bővebben kiveséznénk, azt megállapíthatjuk, hogy a Brightonra és a Huddersfieldre papíron könnyebb meccsek várnak, mint mondjuk a Newcastle-re vagy a Leeds-re. Viszont a Purgatóriumban bárki megégetheti magát, szóval az izgalmas végjáték szinte garantált.

Az illusztráció válogatása közben a Google kereső a SkySports, az ITV és a Mirror képeit dobta ki. Az idei Champo szezon utolsó bejelentkezése majd a playoff-döntő előtt lesz, kihegyezve a résztvevő csapatok bemutatására, kvázi beharangozva az idény utolsó mérkőzését. Addig viszont még nyolc forduló hátra van, megannyi vérrel, verítékkel és könnyel fűszerezve.    


Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!