Purgatórium: a Newcastle behúzta, a Leeds lemaradt, a Blackburntől búcsúzunk

Grafika: Szücsi

Vasárnap véget ért az EFL Championship 2016/2017-es szezonjának alapszakasza. A Newcastle United drámai hajrával ugyan, de végül mégis csak bajnokként térhet vissza az első osztályba, míg az ezüstérmes Brighton & Hove Albion személyében a következő idényben újoncot avat a Premier League. Az egyetlen nyitott kérdés, hogy a harmadik feljutó helyet ki kaparintja meg. A választ következő három hétben kapjuk meg, amikor is négy csapat küzd majd meg egymással, hogy aztán május 29-én a Wembley stadionban rendezett playoff-döntővel zárják le az aktuális kiírást.

A kiesés elleni harc - BlackBURNING HELL OF FIRE 

Természetesen lesz szó a bajnoki hajráról, de kezdjük a hátsó régióval, hiszen arrafelé is komoly izgalmakat hozott az utolsó játéknap. A Rotherham United és a Wigan Athletic biztos kiesőként lépett pályára, rajtuk kívül viszont három csapat igyekezett elkerülni, hogy a következő szezonban a League One küzdelmei várjanak rájuk.

A Blackburn a harmadosztályba zuhantFotó: espn

Miközben a szezon előtt és közben kiesőnek tippelt Burton Albion nyugodtan várhatta az utolsó 90 percet, a Blackburn Rovers, a Nottingham Forest és a Birmingham City joggal aggódhatott. Az 1995-ben bajnokságot nyerő Roversnek mindhárom pontra szüksége volt a Brentford otthonában, plusz arra is, hogy az egyszeres angol bajnok, de kétszeres BEK-győztes Nottingham és/vagy a 2011-ben még Ligakupa-első Brimingham ne nyerjen az Ipswich Town, illetve a Bristol City ellen. A Nottingham-Birmingham kettősnek eközben a saját kezében volt a sorsa. Ha győznek, bennmaradnak.

A veterán Harry Redknapp megmentette a Birmingham City-tFotó: Birmingham Mail

Mindhárman hozták a meccseiket, így aztán a Blackburn azonos pontszámmal, de rosszabb gólkülönbséggel kiesett a másodosztályból. Öt év után távoznak a Championshipből, csak éppen nem abba az irányba, amerre szerettek volna. Amikor 2010-ben az indiai VH Group megvásárolta a klubot, mindenki arról beszélt, hogy az akkori "négy nagy" új kihívót kaphat a Premier League-ben. Megveszik Ronaldinhót, meg ehhez hasonló pletykák keringtek. Ez lett belőle. A Premier League hajnalának egyik nagy meglepetéscsapata most majd a harmadosztályból próbálhat visszakapaszkodni. 

A rájátszás döntőjében a Bradford és a MillwallFotó: EFL Facebook

A három kieső helyére értelemszerűen három feljutó kerül. A League One-ban kereken 100 pontot szerző, és ezzel bajnok Sheffield United és az ezüstérmes Bolton Wanderers kettőséhez majd a Bradford City, vagy a Millwall csatlakozik. Érdekesség hogy utóbbi két csapat az alapszakasz 5-6. helyén végezett, mégis túljutott - ha nehezen is - a harmadik Scunthorpe és a negyedik Fleetwood együttesén. 

A Lúzerek - ez nagyon halvány volt

Korább Purgatórium posztokban már szóba kerültek azok a csapatok, amelyek csalódást keltettek a szezon során. Persze, többet vártunk a Mick McCarthy-val évek óta építkező Ipswich-től, mint a 16. helyezés. Ciki az is, hogy a tavaly még első osztályú Norwich City végül tíz ponttal maradt el a rájátszást érő 6. pozíciótól.   

A Villa csalódást okozott, de ez nem feltétlenül Steve Bruce hibájaFotó: Sky Sports

Az év blamája viszont a középmezőnyben egyértelműen az Aston Villa 13. helyezése. Még úgy is, hogy időben elzavarták Roberto Di Matteót, és a helyére érkező Steve Bruce nagyjából gatyába rázta a gárdát. Talán ha ő van a kezdetektől, akkor meg lehetett volna az osztályozós hely? Esetleg. Viszont az is igaz, hogy, ha a nagyanyámnak töke lett volna, akkor ő lett volna a nagyapám. Ismerheti ezt a pesti szlenget a Villa kínai tulajdonosa, Tony Hszia is, így aztán a Villanál inkább a jövőbe tekintenek. Bruce maradhat, és építheti a visszajutásra alkalmas csapatát. Mindenesetre a Di Matteo-kártyát le kell tennie az asztalra, mert a következő szezonban már nem hivatkozhat az elődjére, ha nem jönnek az eredmények. Az öreg geordie-t azért nem kell félteni. Az utolsó fordulóban például úgy volt vele, hogy ha már magán nem tud segíteni, akkor legalább belerondít a Brighton szezonjába. "A nap végen azért geordie vagyok. Megvannak a newcastlei gyökereim. Az anyám, az apám, a családom Newcastle-ben él, és nyilvánvaló okokból elvárják tőlem, hogy a hétvégén jól teljesítsünk." - mondta a meccs előtti sajtótájékoztatón. Erről viszont majd később, mert van még egy komoly lúzerünk az idényben.

Leeds United: Jár a taps, csak nem nektek...Fotó: Footballleagueworld

Bizony, mégpedig nem más, mint a Leeds United. Akár szerettük őket a 2000-es évek elején, akár nem, azért dobbant egyet a szívünk, és kellemes, nosztalgikus érzések fogtak el, amikor március végén, április elején a tabellára néztünk, és azt láttuk, hogy Garry Monk csapata magabiztosan tartja a pozícióját a rájátszást érő helyeken. Oké, már nincsenek olyan neveik a keretben, mint Mark Viduka, Harry Kewell, Alan Smith, viszont most is akadt egy Chris Wood, aki végül 27 találattal lett gólkirály, a 23 gólos Tammy Abraham, Dwight Gayle és Glen Murray trió előtt. Ehhez képest a végét nagyon elrontották, április 8-a után már nem tudtak meccset nyerni. Előbb egy 95. percben éppen, hogy csak döntetlenre mentett találkozó a Newcastle ellen, majd két vereség, és két újabb döntetlen. Végül pedig csak a hetedik helyen végeztek, öt ponttal, azaz nem is kicsit lemaradva a Fulham mögött. Kérdés, hogy ezek után a szurkolók által gyűlölt Massimo Cellino mit lép? Az egyértelmű, hogy a klubban megvolt a potenciál a rájátszásra (ahol meg tudjuk, hogy mindig a legjobb csapat győzedelmeskedik), de vajon hajlandó-e az olasz üzletember egy kicsit invesztálni a keretbe, hogy jövőre beférjenek a legjobb hat csapat közé?

Playoff mezőny - a remény rabjai

Abba a legjobb hatba, amelyből négynek idén sincs még nincs megállás. Hétvégén, majd a jövőhét közepén egy oda-visszavágós elődöntőben kialakul a Wembleyben megrendezésre kerülő döntő párosítása. Hogy ki lesz a befutó?

Megtippelhetetlen. Négy teljesen más típusú menedzser, karrierjének más szakaszában járó szakember csatája is ez. Hiába nincs nagy korkülönbség köztük, mégis eléggé eltérő tapasztalatokkal vágnak neki a playoff küzdelmeinek.  

A rájátszás programjaFotó: EFL Facebook

A Readinget harmadik helyre behozó Jaap Stamnak (44) például ez az első "saját" kispadja. A Manchester Unitedet 1998 és 2001 között erősítő holland bekk a Zwolle, az Ajax és a Jong Ajax segédedzőjeként tanulta a szakmát, mielőtt 2016 nyarán kinevezték volna a kék-fehérek managerének. A szezon előtt valószínűleg bármelyik szurkoló aláírta volna ezt a harmadik helyet, így aztán nagy önbizalommal vághatnak neki a rájátszásnak. A csapat legeredményesebb játékosa a veterán Yann Kermogant, aki 18 góllal zárta az alapszakaszt.

Negyedik helyre futott be a Sheffield Wednesday. A kispadon az a Carlos Carvalhal (51) ül, aki a playoff-négyes legtapasztaltabb szakvezetője. Nem csak azért, mert ő a legidősebb a menedzserek közül, hanem mert a "Szerda" már a tizenhatodik állomáshelye az edzői karrierje során. 2015 nyarán, három év "munkanélküliség" után ült le a kispadra, és egyből a rájátszás döntőjéig vezette a Sheffieldet. Szoros meccsen, végül 1-0-ra kikaptak a Hull City-től, de nem zuhantak össze. Szinte az egész bajnokság során a rájátszást érő helyeken, vagy legalább is azok közvetlen közelében voltak, és nagyszerű hajrával el is érték a kitűzött célt. Az élmezőny csapatai közül ők szerezték a legkevesebb gólt, viszont a 3-6. helyezettek között bőven ők is kapták a legkevesebbet. Legeredményesebb támadóik a skót Steven Fletcher, és az argentin Fernando Forestieri 10, illetve 12 góllal.

Mondhatnánk, hogy a néha az 1-2., majd szinte egész tavasszal a 3. helyen vitézkedő Huddersfield Town nagyon leeresztett a szezon végére. Viszont akárhogyan is nézzük, hatalmas dolgot vitt véghez David Wagner (45) csapata. Papíron a TOP 6 leggyengébb keretével, a Championshipben szinte egyedüliként alkalmazott gegenpressing taktikával jó pár csapatnak okoztak kellemetlen 90 perceket. Az német-amerikai szakember játékosként talán a 1995 és 1997 közötti, Schalke 04-nél eltöltött két évében volt a legsikeresebb, amikor tagja volt az UEFA-kupa győztes csapatnak Gelsenkirchenben, igaz az Inter elleni döntő egyik mérkőzésén sem lépett pályára. Az alapján, amit a Huddersfield keretéből ebben a szezonban kihozott, edzőként még nagyobb sikerek is várhatnak rá. 2011 és 2015 között a Dortmund második csapatánál tanulta a szakmát, miközben a "nagyokat" Jürgen Klopp (majd fél évig Thomas Tuchel) edzette. Kicsit talán elfáradt, leeresztett a Huddersfield a szezon végére, de a szurkolók remélik, hogy még van tartalék a rájátszásra. A kongói Elias Kachunga lett a csapat házi gólkirálya 12 góllal. Most is tőle, valamint a 10 gólt szerző bermudai Nahki Wellstől várják, hogy a döntőbe, és talán a Premier League-be lőjék a Terriereket.

Végül jöjjön a playoff utolsó résztvevője, a Fulham. A kispadon másfél éve az a Szlavisa Jokanovics (48) ül, aki hiába juttatta fel két éve a második helyen a Premier League-be a Watfordot, a Lódarazsak vezetősége nem vele képzelte el a folytatást. Jokanovics fél éves izraeli kitérő után 2015 végén csatlakozott a Fulhamhez, akik a 2014-es kiesésük óta még nem voltak ilyen közel a visszatéréshez a #besztlíg küzdelmeibe. Sőt, az első szezonjukban a 17., a másodikban pedig a 12. helyen végeztek, ami elég elkeserítő lehetett a szurkolóknak, főleg a Mohamed Al Fayed nevével fémjelzett korszakhoz képest. Idén a Fulham végig ott ólálkodott a rájátszást érő helyezések környékén, de valószínűbb volt, hogy a Leeds, vagy akár Norwich beelőzi őket. Nem így történt. A sikerükhöz nagyban hozzájárult, hogy a Newcastle-lel és a Norwich-csal együtt a legtöbb, azaz 85 gólt szereztek a szezon során, és a fenti, playoffban érdekelt klubokkal ellentétben nem csak 1-2 ember jeleskedett az ellenfelek kapujának bevételében. Az irányító Tom Cairney 12, Stefan Johansen 11, Chris Martin 10, Floyd Ayite 9, Sone Aluko pedig 8 gólt szerzett. Szükség volt még a veterán Scott Parker rutinjára is, aki 36 éves kora ellenére 29 mérkőzésen pályára is tudott lépni. Személy szerint a Fulham-Huddersfield döntőt várok, és a londoniak visszatérését a legjobbak közé.

Brighton & Hove Albion - A tudathasadásos sirály esete 

Terjedelem szempontjából valószínűleg egy külön posztot is megérne, a Premier League abszolút újoncának története. Augusztustól 34 év után szerepelhet újra a legjobbak között az a Brighton, amely a '90-es években szinte teljesen leamortizálódott, de helyi érdekeltségű üzletember, Dick Knight életben tartotta, a 2009 óta hivatalban lévő elnök, Tony Bloom pedig sikeres vállalkozássá varázsolta a klubot. A texas hold'em pókerközvetítésekből ismert Bloom (Korda Gyuri bácsi kedvenc "Gyíkocskája") először kigazdálkodott egy gyönyörű stadiont a Sirályoknak, majd egy olyan keretet és stábot is talált, akikkel évről évre közelebb jutottak a Premier League-hez.

Anthony Knockaert: Érzelmi hullámvasút volt ez az év a Purgatórium legjobbjánakFotó: Sky Sports

Idén pedig taroltak. Azaz majdnem. Chris Hughton összerakott egy ütőképes csapatot. Kölcsönvette, majd januárban le is igazolta a Bournemouth-tól a veterán Glenn Murray-t, aki 33 évesen is huszonháromszor talált be a bajnokságban - ez még úgy is megsüvegelendő teljesítmény, hogy góljainak jelentős része büntetőből született. A csapat második legeredményesebb játékosa a 15 gólos francia szélső, Anthony Knockaert lett. Hughton legnagyobb átigazolási fegyverténye az ő megtartása, sőt a szerződésének 2021-ig történő meghosszabbítása volt. Knockaert szezonja maga volt a hullámvasút. Nyáron bejelentkezett érte a Newcastle, de végül maradt Brightonban. Novemberben elhunyt szeretett édesapja. A franciaországi temetésen a csapattagok és a szakmai stáb is részt vett. A vezéregyéniségükkel történt tragédia annyira összerántotta a keretet, hogy a Brighton a címerállatukhoz hasonló szárnyalásba kezdett. Szinte végig kijött nekik a lépés, vagy ha nem, akkor a szerencse melléjük állt egy-egy befújt tizenegyes, vagy az ellenféltől kiállított játékos képében. Majdnem három héttel az utolsó forduló előtt biztossá vált a feljutásuk, és Anthony Konckaertet megválasztották az évad legjobb játékosának. Az utolsó csavar azonban azonban még hátra volt.

Reméljük bizományban árulta a sálakat ez az úr. Különben pár font buktával zárta a hetet.Fotó: Twitter

Látványosan leeresztettek, két meccset elveszítettek ugyan, de a  Brighton egy ponttal még mindig vezette a tabellát. Arra amatőr dolog lett volna bazírozni, hogy a Newcastle hazai pályán kiakap a Barnsley-tól, márpedig akkor nekik csak a győzelem elfogadható eredmény.  A második félidőben jött a kiállítás és a büntető, na meg Murray, és a Brighton fél kézzel már fogta a serleget. Egészen a 89. percig. amikor is Jack Grealish fura lövését elnézte a védő és Stockdale kapus is. Az Aston Villa kiegyenlített, Konckaertnek pedig egy kis sírás és az ezüstérem jutott. A Brighton skizofrén állapota érthető. Nagy boldogság, néhány sokkoló mélyponttal.

A 2016/2017-es szezon végeredményeFotó: EFL facebook

Newcastle - a Pincér azt hozta, amit rendeltünk

A Newcastle pedig behúzta. Az utolsó pillanatban, jóval nehezebben, mint az előzetesen a szakma várta volna. Nyolc ponttal szereztek kevesebbet, mint hét évvel ezelőtt Chris Hughton irányításával. Akkor tizenegy egységgel előzték meg a 91 pontig jutó West Bromwich Albiont. Ezúttal nehezebb volt. Kevésbé eredményesen, erősebb üldözőkkel a sarkukban. A siker kulcsa pedig Rafa Benítez volt. A sokat savazott, sokszor leírt Pincér. Azon lehet vitatkozni, hogy a labdarúgás elitjében ő top menedzsernek számít-e még (annak számított-e valaha?), de hogy Newcastle-ben nem volt ilyen szakmaiság Sir Bobby Robson óta, az nem lehet kérdéses. A kiesést követően a Championship küzdelmes meccseinél is sokkal jobban féltek attól a szurkolók, hogy Benítez élni fog a szerződésében elhelyezett záradékkal, és nem ír alá a következő három évre. Maradt, és miután az egész város sóhajtott egy hatalmasat, kezdődhetett a felkészülés. Nyáron pontosan azokat a játékosokat engedte el (akár végleg, akár kölcsönbe), akik alkalmatlanok lettek volna a sárdagasztásra, és olyanokat hozott, akiknek viszont ez a terepe. Ugyan szinte mindig makacsul ragaszkodott a 4-2-3-1-es felálláshoz, viszont - enyhe képzavarral élve - tűzben tudta tartani azokat a játékosokat is, akiket éppen jegelt.

A Rafaloution első évének gyümölcseFotó: © REUTERS

Összesen négy játékos játszott több mint 40 mérkőzést a szezonban - a balbekk Paul Dummett a rekorder azzal, hogy 45 találkozón is pályára lépett. A korábbi évekhez képest a sérülések is jobban elkerülték a csapatot, piros lapot pedig mindössze három alkalommal mutattak fel Newcastle játékosnak. Benítez tehát gyakran rotált a pihentetés, és csak ritkán a kényszer miatt.

A házi gólkirály Dwight Gayle lett, 32 mérkőzésen szerzett 23 találattal. Őt pont tavasszal vetette vissza egy makacs térdsérülés, de még így is élete szezonját tudhatja maga mögött. A Bournemouth-tól igazolt ír duracell nyuszi, Matt Ritchie 12 alkalommal volt eredményes, jó eséllyel ő lesz a szezon legjobb játékosa Newcastle-ben. A góllövőlista harmadik helyezettje pedig az az Ayozé Perez lett, aki a góljai nagy részét tavasszal szerezte, miután a szezon korábbi szakaszában rendkívül súlytalan volt. 

Külön meg kell még említeni Jonjo Shelvey-t is. Bármilyen abszurd ezt leírni, de Voldemort barátunk volt a bajnokcsapat agya. Egészen hátulról indulva mozgatta a társakat, szinte minden támadásban és a gólok nagy részében benne volt. Nyilván vele a következő idényben is  számol Benítez, de, hogy még kikkel, az nagy kérdés. A sajtóban több összeg is repkedett már azzal kapcsolatban, hogy milyen büdzsét kap a Pincér a keret megerősítésére, de a valóság annyi, hogy a Mike Ashley - Rafa Benitez meetingre a következő napokban/hetekben kerül sor. Biztosan lesznek olyan játékosok, akik bár a Champóra tökéletesek voltak, viszont a PL-ben már háttérbe szorulnak, esetleg távozni kényszerülnek. Utóbbiakkal nincs is mit tenni, viszont a padra száműzöttekkel hasonlóan jó pedagógiát kell alkalmazni Benőnek, mint azt a Purgatóriumban is tette.  

Beníteznek egyébként híresen jó volt a viszonya mindenkivel a klubnál, viszont, ami újdonságnak számít, hogy a szurkolókkal is azonnal megtalálta a közös hangot. A Pardew-Carver-McClaren trióhoz képest pláne. Folyamatosan kommunikált feléjük, sosem mulasztotta el hangsúlyozni a fontosságukat, és megköszönni a jelenlétüket. Az idegenbeli mérkőzéseken is zsúfolásig megtelt a vendégszektor, a St. James' Parkban pedig a klub honlapja által közölt adatok szerint 51.108 volt az átlag nézőszám. (52.354 fő a befogadóképesség hivatalosan) Geordiek, irány a #besztlíg!

BajnokcsapatFotó: Sky Sports

Az alapszakasz végével a Purgatórium magazin is megpihen. Köszönöm az egész szezon során tanúsított figyelmet és érdeklődést. A Newcastle ugyan feljutott, - és remélhetőleg sokáig a közelébe sem kerül a másodosztálynak - viszont ettől még természetesen a rendszeresen jelentkező rovat szerepel a Britannia 2017/2018-as műsortervében is.    


Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!
;