A Manchester United gólrekordere úgy távozik a topfutball színpadáról, mintha ott sem lett volna

Hány évig játszott a The Prodigy a Sziget nagyszínpadán? Pontos számot nem tudok mondani, de azt igen, hogy idén nyáron már csak Debrecenben lép majd fel az elektronikus muzsikát toló banda. Több mint egy évtizeden át a legnagyobb elismerés és figyelem járt Wayne Rooney-nak is, az elmúlt esztendőkben azonban már sokan érezték, hogy jobb lenne kisebbre cserélni a jelenlegi porondot. A Manchester United 2016 tavaszán megnyerte az FA-kupát, (ez volt Rooney első FA-kupa győzelme) majd 2017 májusában az Európa Liga-trófea is felkerült a dicsőséglistára, már-már tökéletessé téve Rooney gyűjteményét. Ennél megfelelőbb pillanat nem is létezhetett a továbblépésre.

Vissza a gyökerekhez: Rooney 2004-ben a Merseyside derby-n harcol Bruno Cheyrou-val a labdáért.Fotó: STEVE PARKIN/AFP

Ha a Wayne Rooney-tézist próbálnám felvázolni, azt mondanám, hogy a világ legpechesebb játékosa áll előttünk. Az olvasó persze joggal teheti fel a kérdést, hogy miért is szerencsétlen az a labdarúgó, aki heti 300 ezer fontot keres, a Manchester United csapatkapitányi karszalagját hordta és annyi kupát nyert, amiről sokan álmodni se mernek? A válasz mindenesetre igen egyszerű:

van egy játékos, aki a legtöbb gólt szerezte a Manchester United mezében, továbbá az angol válogatottban sem talált be senki nála többször az ellenfelek hálójába, mégis úgy kerül ki mindössze 31 évesen a képből, mintha ott sem lett volna előtte.

Számos oka van annak, hogy ez így történik. Wayne Rooney ugyanis hiába volt megváltónak kikiáltva Angliában három világbajnokság előtt is, az angol csatár arcpirító módon mindössze egyetlen gólt volt képes szerezni ezeken a tornákon. 2006-ban, élete első vébéjén pedig egy óriási butaság miatt - gyakorlatilag David Beckham 1998-os produkcióját kopizta le - aminek hála indokolatlan hátrányba hozta Angliát egy kulcsfontosságú mérkőzésen.

Ehhez hasonló fegyelmezetlenséget sikerült összehoznia a 2012-es Európa-bajnoki selejtező utolsó állomásán, egy gyakorlatilag már tét nélküli helyzetben. Ennek hála kétmérkőzéses eltiltásban részesült és ezért Anglia első két EB-találkozóját is ki kellett hagynia. Számos kérdés merült fel akkoriban, hogy egyáltalán érdemes-e kivinni a tornára a csatárt. Rooney végül ment, lőtt egy gólt, de képtelen volt a gárda igazi vezére válni. Anglia persze újra tizenegyesekkel búcsúzott, miközben mindenki Steven Gerrard vállát veregette, miután a liverpooli középpályás három gólpasszt adott és Anglia igazi csapatkapitányaként mutatott példát a világnak.

Rooney képes volt kiállítatni magát barátságos mérkőzésen is, vagy éppen egy angol bajnokin 2009-ben, amikor is a levonulás közben nemes egyszerűséggel lebokszolta a szögletzászlót. Utolsó piros kártyáját egy brutális alárúgás miatt kapta, amelyet az ellenfél térfelének közepén követett el, mindezt már a Manchester United csapatkapitányaként 2014-ben. Az angol mindig forrófejű focista hírében állt és alighanem Sir Alex Ferguson istápolása nélkül soha nem futhatta volna be ezt a karriert sem. Sokan oda vezetik vissza a játékos visszaesését, hogy végleg elveszett belőle az a düh, ami általánosan jellemezte.

Azonban a Manchester United együttesénél sem lett soha igazi vezér. A Ronaldo-Rooney küzdelemben mindig a portugál alá kellett dolgoznia, így a United legszebb éveiben (2006-2009) is csak másodhegedűs maradt CR árnyékában. Ráadásul a megnyert Bajnokok Ligája fináléjának hosszabbításában lehozta őt Ferguson és inkább Nanit dobta be, aki végül értékesítette a saját maga büntetőjét a tizenegyespárbajban. Cristiano Ronaldo távozását követően három éven belül is kétszer döntögette saját rekordjait. Ez volt mindössze az a két szezon (!) (2009-10, 2011-12), amikor 20 gól fölé tudott jutni az angol a Premier League-ben.

Gólkirály azonban ekkor sem lett. Előbb Drogba, utóbb van Persie előzte meg a legjobb gólszerzők listáján. Rooney gólátlag mutatói bőven alatta maradnak Henryénak vagy a Premier League legtöbb gólt termelő csatárának, Alan Shearernek. Az említett két idény pikantériája pedig az, hogy a Manchester United mindössze egy Ligakupát nyert ezekben az esztendőkben, 2012-ben ráadásul a Bajnokok Ligája csoportkörét sem élték túl a Vörös Ördögök

A jó teljesítmény gyakorlatilag semmissé vált a kupák hiányában.

Van Persie jött, látott, győzött és továbbált - Rooney maradt.Fotó: OLI SCARFF/AFP

2012 nyarán Ferguson is inkább elhappolta az örök rivális Arsenal gólvágóját, minthogy az angol csatár kezébe adja a karmesteri pálcát, Wayne ekkor sem kapta meg az esélyt már a bizonyításra. A skót menedzser nagy pedagógusként érezte, hogy Rooney fokozatos hátrébb vonása jelentheti az újonnan érkezett támadó kiteljesedését és karrierjének meghosszabbítását

Azonban Fergusonnak már nem maradt ideje és ereje, hogy olyan motivációt és erőt adjon neki, mint Ryan Giggsnek, aki 30 felett is többször újult meg, mint azt elképzelni lehetséges. Rooneynak már nem akadt ilyen mentora, és mentora visszavonulását követően olyan nyomás nehezedett rá, amit egyszerűen nem bírt el. Neki kellett volna vezetnie egy olyan csapatot, amely a széthullás kellős közepén állt és miután a Moyes-projekt látványosan megbukott, szaporodni kezdtek az olyan igazolások, amelyek az ő helyzetét nehezítették a csapatban, ráadásként pedig minden edzőnek kellemetlen érzést okozott, hogy hol kellene megtalálni Rooney helyét.

Nem mindenki látja majd újra szívesen Liverpool kékebbik felében...Fotó: PAUL BARKER/AFP

Ennek Mourinho volt az utolsó „áldozata”: a portugál is mindent elkövetett, hogy adjon egy esélyt az angol legendának, de Rooney ezzel már nem tudott élni - végleg elengedte a United kalandot. Mourinho mindent megtett, hogy szépen búcsúztassa a klub gólrekorderét, az utolsó mérkőzéseken minden cserét erre hegyezett ki és természetesen Rooney - mint csapatkapitány - dobálta az égbe a megszerzett kupákat. Az angol válogatottban a 2016-os Eb-égést követően eljutott odáig, hogy már behívót sem kapott a legutóbbi alkalmakkor Southgate keretébe. Válogatottbeli pályafutásának alighanem a franciaországi kontinensviadal volt a mélypontja, az Izland elleni nyolcaddöntővel megkoronázva.

Rooney-ban hiába volt meg potenciál, igazán soha nem jött ki belőle. Azokban a pillanatokban nem tudott sem a válogatott, sem a Manchester United vezére lenni, amikor a legtöbb figyelmet kapta, és amikor a legjobban várták volna tőle a segítségét. Magánéletében sem volt mindig felhőtlen a boldogsága, ami nem könnyítette meg helyzetét, igaz a labdarúgók között ezzel közel sincs egyedül. Sok mindent elmond pályafutásáról, hogy ha valamire emlékezni fognak róla, az nem egy nagy menetelésben vállalt főszerepe lesz, hanem a Manchester City elleni gólja 2011-ből. Amely bár gyönyörű volt, de összességében nem döntötte el a bajnokságot és nem zárt le vagy nyitott meg egy új korszakot a Manchester United történetében - és sajnos Rooney pályafutásában sem.

Számos szurkoló szemében a szerződéshosszabbítása körüli balhéi sem segítettek abban, hogy státusza magasabbra emelkedjen. Pályafutásának kiteljesedését pedig az sem segítette, hogy már nagyon korán a legmagasabb szinten kellett játszania. Körülbelül 150 (!) felnőtt mérkőzésen volt túl, mire betöltötte 20. életévét. Ez a szám nem szorul magyarázatra.

Hogy mi lesz Wayne Rooney sorsa az Everton csapatában?  

Ronald Koeman kezei alatt megkaphatja azt az esélyt, amelynek hála méltón módon léphet majd le a futballtörténelem porondjáról. 

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!
;