Hajrá, mocskos BL-döntő!

Csak a vörös!Fotó: FRANCK FIFE/AFP

A valaha volt legfaszipántosabb fociblog, az NST egykori megszállott olvasóiként természetesen nem tudunk elképzelni BL-döntőt hajrá/mocskos posztok nélkül. Szerkesztőségünk végletes elfogultsága és penetráns szakmaiatlansága okán azonban mi nem vesződtünk azzal, hogy a mátrix minden oldalát megénekeljük, egyszerűen arra koncentráltunk, ami vitán felül igaz. Figyelem, kéretik minden szavát súlyosan komolyan venni, mert ez nem játék!!!!444!!!

Mocskos real madrid!

Pont így, kis betűvel. Egymás között vagyunk, szóva ne szemérmeskedjünk, hanem mondjuk ki: minden más irányú híreszteléssel ellentétben a real madrid nem egy klub, nem egy csapat, hanem egy KÉPZŐDMÉNY. 

A világfutball legundorítóbb képződménye.

Kezdjük az elején. Mondjuk azzal, hogy ezek a mocskok már akkor szakmányban adták-vették a jobbnál jobb játékosokat, amikor még nagyjából azon dőlt el, mely városokban lesznek európai topcsapatok, hogy éppen aktuálisan hova született több tehetséges focista gyerek. De mivel Madrid beszűkült agyú, elitista, Franco hátsóját hobbiból nyaldosó bürokratái képtelenek voltak belenyugodni, hogy a spanyol futball önerőből a béka segge alá sem lenne képes pozicionálni magát, bevetették a létező legnagyobb ágyút - a pénzt. Jött Puskás, Di Stefano, Kopa, az akkor ismert világ legnagyobb sztárjai, a madrid pedig a frissen gründolt BEK első öt kiírását kapásból behúzta. Az most mindegy, hogy eközben otthon szerény kettő darab bajnoki címet sikerült összelapátolni, mert az ördögi terv készen volt: hitessük el a világgal, hogy mi szartuk a nemzetközi klubfocit. 

Gyerekek ellen keménykedni, na, ez megy. Más nem nagyon.Fotó: FRANCK FIFE/AFP

Habfehér balett, meg a jó édes anyátok, az. Alig alakult meg az európai klubfoci legnagyszerűbb tornája, ti máris elloptátok.

Azóta is időről-időre felmerül például a kérdés, van-e jó foci jó real madrid nélkül. Hát már hogy a búbánatos fittyfenébe' ne lenne? 2004 és 2011 között például egyenesen virágzott az európai topfoci, pedig a real madrid pont olyan gyakran jutott el a kontinens legjobb nyolc csapata közé, mint a Kisvárda vagy a Mezőkövesd. Ha ti is érzékeltek a kettő között összefüggést, akkor ne ijedjetek meg: van. Kurva nagy.

Hogy érzékeltessük, mennyire aljas, elvetelen és mocskos ez a magának indentitást hazudó, de még a klubszíneit is zokszó nélkül lecserélő, izé, khm, _kreatúra_, amit real madridnak hívnak: néhány évnyi relatív sikertelenség elég volt nekik ahhoz, hogy állítólagos klubkultúrájukat leköpjék, felakasszák, elégessék, majd a holttestén taposva még partit is rendezzenek azzal, hogy kinevezik edzőnek José Mourinhót. Igen, ő az a portugál bohóc, akinek körülbelül annyi köze van a látványos támadófutballhoz, mint Németh Szilárdnak a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagozatához.

Az "edzők, akiket kirakott a Real, miután bajnokságot nyertek"-klub alakuló ülése.Fotó: DENNIS CALLAHAN/NOTIMEX

De mit is várunk egy olyan képződménytől, amelyik képes akár bajnoki címek után is folyamatosan kirúgni az edzőit, pusztán azért, mert a csapatuk állítólag nem játszott elég szépen? Miből fakad ez a betegesen elitista gőg, ez a vérlázító aránytévesztés? Hát hogy jönnek ők ahhoz, hogy ne legyen elég nekik pusztán a győzelem maga, amiért mások a fele királyságukat, életüket-vérüket és legfiatalabb leánygyermekük szüzességét áldoznák szíves-örömest? Úgy, hogy ez a real madrid lényege: 

győzni is csak a méltóság csírája nélkül szabad, lehetőleg úgy, hogy közben minél több ellenfelet köpjünk szembe, alázzunk meg, és tegyünk nevetségessé. 

Gratula.

A fentieket olvasva alighanem már mindenkinek egyértelmű, miért gyűjti ez a klub képződmény a nárcisztikus idiótákat évtizedek óta. Tudunk mondani másik helyet a világon, ahol a köztörvényesség címerállata, az ostoba bunkó szótári illusztrációja, Sergio Ramos csapatkapitány lehetne? A csávó lényegében egy teljes karriert húzott fel arra, hogy miután magától értetődő természetességgel szúrja el a létező legegyszerűbb helyezkedési szituációkat is, hátulról felrúgja a csatárt, de úgy, hogy közben ő maga is elesik. Aztán reklamál, hogy szabadrúgás kifelé. Az ostoba játékvezetők meg természetesen eszik-isszák a leggagyibb vidéki népszínházok Balázs Péter-díjas ripacskodásait megszégyenítő alakításokat, merthogy, izé, real madrid. A lónak a pikuláját, azt.

Ramos karrierje egyetlen képen.Fotó: MANUEL BLONDEAU/DPPI

Szintén évtizedes jelenség, hogy bárkit is igazoljon le, majd aztán játsszasson a real madrid (szevasz, Gravesen!), az azonnal a világ legjobbjai közé kerül saját posztján. Akkor is, ha amúgy köze nincs se a poszthoz, se a világ legjobbjaihoz. Vegyük például Casemirót, aki egyrészt úgy néz ki, mintha egy perui börtöntölteléket bedugtak volna a kozmetikába pár órára, másrészt képtelen szabályos megmozdulásokat végrehajtani a pályán. De tényleg, effektíve nem tud labdát szerezni, legfontosabb skillje pedig az, hogy rengeteg szabálytalanságot hajthat végre sárga lapos figyelmeztetés nélkül. Erre épül a habfehér balett, a korszakos, nagy real madrid. Jellemző.

Magas labda lenne itt és most a kisebbségi komplexus reklámarcán, Cristiano Ronaldón élcelődni, de mégsem tesszük: még a végén azt az érzetet keltenénk, hogy ennek a csapatnak ő a legjobb játékosa. Fenéket. 

Ez a csapat kizárólag a játékvezetők miatt tart ott, ahol.

A Kassai-Cakir tandem ennek a realnak a Gerrard-Lampard kettőse, azzal a különbséggel, hogy belőlük tényleg egyszerre csak az egyik van fent a pályán.

Csapatmegbeszélés.Fotó: Raddad Jebarah/NurPhoto

Ja, és mondjátok már meg légyszi, hogy a viharba' lehetne a világ legelitebb, leglegleg csapata egy olyan galeri, amelyikben még mindig komoly szerepet osztanak Benzemára? Most hagyjuk is, hogy emberi minőségét tekintve egy fonálféreg szintjén mozog a tag, de szakmailag is nagyjából annyi a haszna, hogy cipeli a szatyrokat hétköznap, amikor Krisztina királynő shoppingolni indul. Tényleg van annyira jó ez a csapat, hogy elbírjon egy társalkodónőt a kezdőben?

Dehogy van. Az alibikirály Modric-ot úgy döngöli majd a földbe az isteni Milner, hogy sírva könyörög, igazolhasson vissza a Tottenhambe, Kroos pedig csak akkor bukkan majd elő Wijnaldum farzsebéből, amikor átadják az ezüstérmeket. Marcelo újraéli a németek elleni 1-7-et, amin úgy sikerült a mezőny messze magasan legszarabb emberének lennie, hogy a csapattársai között David Luizt, Dantét és Fredet is megtalálhatták a TV elé nagyítóval befészkelő ínyencek, Isco haszna pedig maximum annyi lehet majd, hogy testéhez képest túl méretesre sikerült fejszerkeszetével röhögőgörcsre ingerli a Lovren-van Dijk védőpárost. Máshoz aligha ért.

A real madrid olyan régóta csüng két kézzel a mákdarálón, 

hogy törvényszerűen bele kell fusson Kloppo mester kivont macsetéjébe. Mire kettőt pislog Zidane, a Liverpool már 3-0-ra fog vezetni, Szalahot pedig a második félidőre már csak úgy lehet majd motiválni, hogy megmutatják neki Puskás rekordját az egy BEK-döntőben szerzett legtöbb gól kategóriájában.

Véssük fel, mert fontos lehet: a real madrid története legsúlyossabb nemzetközi vereségét 1989-ben az AC Milan ellen szenvedte el, amikor 5-0-ra kapott ki. Most a félidőben lesz ennyi....

Hajrá Liverpool!

Furán venné ki magát, ha bárkinek, aki a „Britannia” nevezetű blogot olvassa, meg kellene magyarázni, hogy miért szurkoljunk testületileg a ma esti BL-döntőben a Liverpoolnak a Real Madrid ellenében, de kezdjük a legkézenfekvőbb indokkal: a meccs végén mindig jobb úgy felállni a fotelból, vagy lelépni a haverokkal a kocsmából, ha az a csapat nyert, amelyiknek te is szorítottál. Nos, ez a csapat ma este Anglia BL-büszkesége lesz, mondjuk is mindjárt, hogy miért – természetesen kizárólag szakmai alapokon nyugvó érvrendszerünk mentén.

Amikor a Liverpool legutóbb komolyan vett egy BL-döntőt, ez lett a vége...Fotó: FILIPPO MONTEFORTE/AFP

Először is, ez lesz a Vörösök nyolcadik BL-fináléja és ex catedra kijelenthető, hogy nyerni járnak a kupakiírások ezen szakaszába. A két kivételt a Juventus elleni, heyseli félrefújt tizenegyes és a Milannak a két évvel korábbi megaláztatásért alamizsnaként átnyújtott 2007-es döntő képezi. Felesleges is több szót fecsérelni ezekre, nyilván senki sem gondolhatja komolyan, hogy az első esetben a bírónak tiszta volt az elméje a lelátón történtek után, valamint hogy a zseniális Rafa nem adta fel eleve az athéni meccset – Pennant, Zenden és Finnan-féle labdazsonglőrökkel – az Ancelotti iránt érzett szakmai lelkiismeretfurdalás miatt. Fontos megjegyezni viszont, hogy amikor 37 évvel ezelőtt a ma esti fináléhoz volt hasonló a leosztás egy BL-döntőben, a Bob Paisley-vezette együttes fikarcnyi esélyt sem hagyott a Real Madridnak és ellentmondást nem tűrően, egy Alan Kennedy-góllal ült fel Európa trónjára. Mindenkinek ajánljuk az alábbi videót megtekintésre, különös tekintettel a Real Madrid középhátvédjének zseniális helyezkedésére majd nekifutásból elkövetett hatalmas luftjára.

37 év eltelt és semmi sem változott. Míg a Liverpoolban olyan sziklaszilárd hátvédek őrölnek majd ma este is, mint a mindig zseniálisan helyezkedő, kiválóan fejelő vezér, Virgil van Dijk, vagy az Alan Kennedy-hez hasonlóan remek felfutásairól és tűpontos beadásaitól rettegett Andy Robertson, addig ugyanezen posztokon olyan műmájer pojácák jönnek majd szembe madridi részről, mint Sergio Ramos, vagy a brazil létére egy francia középpályás nevét felvevő máshova nem kellő Marcelo, aki a Roberto Carlos-féle örökségtől olyan messze van, mint ide Rio de Janeiro. A kapusok tekintetében sem lehet kérdéses, hogy míg Jürgen Klopp szörnyű dilemmájától – miszerint, hogy két világklasszis hálóőre közül melyiket ültesse éppen a padra – egész szezonban zengett az angol sajtó, addig a spanyoloknál Jesús Navas mögött már csak a nevéből élő Casilla ülhet a padon.

A középpályások összevetésénél lehetne kicsit csámcsogni, azt azonban egyik futballszakember sem fogja vitatni, hogy a mélynövésű Modricsot, a jólfésült Iscot vagy az ütemtelen belépőiről híres – megint csak egy brazil számára teljesen érthetetlen pozícióban játszó – Casemirot úgy eszi meg reggelire a Henderson-Wijnaldum-Can-Milner tandem bármelyik permutációja, hogy utána röhögve büffent egyet és kér még egy hemendekszet, hét tojásból. Jó-jó, te azt mondod technika, de hol fog az számítani, hogy milyen körömpasszokat képes adni egyik-másik fehér mezben virító macskajancsi, ha a Vörösbe öltözött, angol gladiátorok még annyit időt sem fognak nekik adni, hogy megnézze hol áll a legközelebbi társa – nem hogy a támadók…

FélAllah.Fotó: PAUL ELLIS/AFP

És ha már a témánál vagyunk, az gólszerzésen ügyködő triók összehasonlításánál lehet, hogy elég lenne csak annyit mondani, hogy Mo Szalah > Cristiano Ronaldo, de mi itt nem állunk meg. Miért is tennénk...? A kis egyiptomi ugyanis sokkal gyorsabb és gólerősebb, mint portugál ellenfele, ügyesebb a bal lába, mint Gareth Bale-é, és úgy cselez, mint Leo Messi – nem szégyelljük leírni hát: Mo Szalah > Cristiano Ronaldo + Gareth Bale + Karim Benzema. Az, hogy Bobby Firmino és Sadio Mané is ott lesznek a pályán, csak arra lesz jó, hogy legyen aki bepasszolja a harmadikat meg a negyediket is az addigra már teljesen kipurcant madridistáknak.

Készüljetek fel ugyanis jól, spanyol-érzelmű olvasóink, gégenpresszing lesz ez a legmagasabb polcról. Valami olyasmi, amivel Zizu nem nagyon találkozott még, maximum csak sportigazgatói tisztségében egy áprilisi éjszakán Dortmundban. De hát mind tudjuk, hogy teljesen más érzés a lelátóról VIP-ből két sör mellől nézni, mint reagálni a pálya széléről, miközben a legcsodálatosabb fiatal menedzser, a rocksztárok és oroszlánok hangját és mimikáját utánzó, a németek nyerni tudását az angolok megalkuvást nem tűrő profi munkabírásával kitűnően vegyítő Klopp kiabál melletted a másik technikai zónában. Ezek mind-mind olyan dolgok, amiket egy szombat délutáni málagai kiruccanáson, de még egy madridi derbin sem tapasztal meg az ember - Jürgennek még Diego Simeone is előre köszön. 

Jürgen Klopp, Fußballgott.Fotó: HO/AFP

És ha azt hinnéd, hogy ez a futball semmi másból nem áll csak rohangálásból, egy-két begyötört gólból, meg kemény, test-test elleni szerelésekből, akkor le kell hogy biggyesszem a mosolyt a szád széléről: a Szalah-Mané-Firmino trió már most több gólnál jár az idei BL-idényben (29), mint amivel eddig a Bale-Benzin-Ronci hármas a rekordot tartotta (28) - és meglásd, a döntő végére még tovább nyílik majd az olló. Mi ez, ha nem olyan filozófia, amelyet minden a futballt igazán szerető ember megálmodott a saját csapatának, amikor először rúgott bőrbe a grundon?

A csapatok és edzők között tehát egyértelműen a Liverpool felé billen a mérleg nyelve – és ez a nézőtéri összehasonlításnál sem lehet kérdéses. A Kop egy olyan jelenség, amelyet az egész világon minden, a labdarúgást csak minimálisan követő ember ismer, és még egy kicsit azt is kívánja, hogy bárcsak a saját csapatának lenne negyed-ilyen odaadó, hangos és őszinte szurkolótábora. Felesleges is lenne ezeket a csodálatos, évtizedek óta családként összetartó férfiakat és nőket összehasonlítani egy a klub pénzén egyenfehérbe öltöztetett, három rossz meccs után szalvétát lobogtató, komplexusos társasággal – akik gyerekkorukban a Chicago Bullsnak, később Michael Schumachernek, majd a New England Patriotsnak szurkoltak, most pedig kikötöttek a Real Madridnál. Egyszerűen nem lenne fair.

És ha még mindig lenne egy fikarcnyi kis kétséged a győztes kiléte felől, íme a garancia:

  • James Milner már most rekordszámú, nyolc gólpassznál jár a BL-ben – ez a legtöbb, amióta az Opta nyilvántartja ezeket az adatokat 2003-2004 óta. Toni who?!
  • Milorad Mazic eddig kétszer fújt a Liverpoolnak tétmeccsen, a Vörösök egyiket sem veszítették el (1-0 a Sparta Praha ellen 2011-ben, 1-1 a Manchester United ellen 2016-ban) – a ma estit sem fogják.
  • A döntő helyi követe és promótere az az Andrij Sevcsenko lesz, aki élete egyik legrosszabb élményére való tekintettel és az isztambuli hősökre emlékezvén akár már a kezdő sípszó előtt is nyugodtan odaadhatná az aranyérmeket Jürgenéknek.

  • A Real Madrid utoljára a már említett 1981-es döntőt veszítette el a BEK-ben és a BL-ben, pont a Liverpool ellen. Ma sem lesz másképp.

A Bajnokok Ligája fináléja 20:45-kor kezdődik és az M4 Sport élőben közvetíti – kábé 23:00-ra pedig már a trófeát is magasba emelte Jordan Henderson.

You’ll never walk alone! Come on you Reds, hajrá Liverpool!

A "Mocskos real madrid"-ot mcdeere, a "Hajrá Liverpool!"-t Lac jegyezte.

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!