Az ég és London kék, a fű zöld, az Arsenal rangadót veszít - review, Day 2

A múlt hét után ott folytatjuk, ahol abbahagytuk - csakúgy, mint Mesut Özil. Jöjjön a review, melyen a hét meccse természetesen a Chelsea és Arsenal közötti londoni derbi volt, de jön a hét lúzere, a hét képe és érdekes statisztikák is megtörik majd az összefoglaló videók és gifek okozta multimédiás élményt. Ez történt a #besztlíg második körében.

A hét meccse (Chelsea - Arsenal 3-2)

A Chelsea változatlan kezdővel állt fel az előző heti, Hudersfieldet legyaluló csapathoz képest, Emery viszont Ramsey-t Iwobira cserélte, ezzel is a széljátékot erősítve.

Fotó: saját

Hasonló felfogásban lépett pályára a két csapat, ez a játék két fő elemében mutatkozott meg: 

  1. labdakihozatal kis passzokkal, akár a saját tizenhatoson belülről is, 
  2. ennek megakadályozása magasra feltolt védővonallal. 

A kivitelezésben már ennél nagyobb különbségek voltak felfedezhetők.

Fotó: saját
Fotó: saját

Egyrészről a Chelsea labdabirtoklása pont egy Jorginhoval állt magasabb szinten mint az Arsenalé. A brazil-olasz nyári szerzemény volt a legaktívabb a pályán lévők közül: ő passzolta a legtöbbet (99), mindezt  hihetetlen magas hatékonysággal (92%). Bár ezeknek a passzoknak igen nagy része alig volt több 3-4 méternél, mégis döntő fontosságuk volt, hiszen ezek segítségével lépegetett előre Sarri csapata.

A Jorginho-Rüdiger-Luiz háromszögből legalább az egyik csúcs (általában Jorginho) mindig üresen maradt, így sok ideje maradt a labdával - ahogy az a lenti képen is látszik.

Fotó: saját

Az Arsenal labdával töltött periódusai már kevésbé voltak hatékonyak. A Chelsea letámadott, ez tény, viszont ugyanúgy akadtak rések a pajzson, amiket ki használhatott volna a vendég csapat. Azonban sem Guendouzi, sem Xhaka nem sorolható a legjobbak közé a tempó diktálásában, 

Özilék pedig ott folytatták, ahol abbahagyták, a német ismét nem tudott maradandót alkotni

- a meccs nagy részében megjátszhatatlan volt.

Pedro góljánál, a fent említett Jorginho-által kínált lehetőség valósult meg. Egy előrepassz után Willian lekészítette neki a labdát, ő pedig Alonso elé tette azt, aki óriási lendülettel támadta a megüresedett területet és hagyta maga mögött Mkhitaryan-t, végül a meglepően üresen maradt Pedro könnyen befejezte a támadást.

Jorginho elég üresen ahhoz, hogy legyen ideje rákészülni az indításra, Alonso már 2-3 méter előnyben Mkhitaryan előtt.Fotó: saját

Morata góljánál még inkább lehetett hibáztatni Mustafiékat: a lehető legmagasabbra tolták a védővonalat, így óriási terület maradt mögöttük, miközben a presszing sem volt elég hatékony. Így Azpilicuetának volt ideje beívelni a labdát Morata elé, akit nem mondanánk szélvészgyorsnak, mégis simán otthagyta az Ágyúsok belső duóját.

Hatalmas terület Morata előtt, aki csak arra vár hogy rástartolhasson a beívelt labdára.Fotó: saját

Persze Sarri csapatának védekezése is hagyott maga után kívánni valót. Először Aubameyang, utána pedig Mkhitaryan rontott ziccert a kapuval szemben, míg harmadjára hasonló szituációból Iwobi már nem rontott. Az észak-londoniak első gólja pedig Kepa számlájára írható: a világ legdrágább kapusa meglehetősen bizonytalan volt Mkhitaryan lövésénél.

Aubameyang hatalmas ziccere figyelmeztető jel lehetett volna a Kékeknek.Fotó: saját

A második félidőben is megmaradt a Chelsea-fölény. Emery behozta Torreirát Xhaka helyére, így kicsit többet lehetett az ágyúsoknál a labda, de nem voltak túl veszélyes támadásaik. 

Sarri változtatásai már jobban ültek: Kovacic érkezett Barkley helyére, így Jorginho mellett volt még egy mélységi irányító, aki hasonlóan jól töri fel az ellenfél védekezésének vonalait. Hazard is beszállt és hozta a tőle elvárt játékot és végül ő készítette elő Alonso három pontot érő gólját. A spanyol nagyszerűen játszott és bár a tavalyi szezonhoz képest egy sorral hátrébb szorult, ez sem akadályozza abban, hogy előretöréseivel gólokat és gólpasszokat termeljen.

Összességében az eredmény is jól mutatja, hogy a Chelsea áll magasabb szinten a szezon kezdetén annak ellenére, hogy Sarrinak is bőven van még mit dolgoznia a csapatán. Az mindenesetre nagy fegyvertény, hogy még ilyen félkészen is be tudták húzni ezt a rangadót. Emery pedig kettőből semmire áll és az Arsenalnak komoly gondjaik lehetnek még a hasonló rangadókon a továbbiakban is, ha nem szervezi meg jobban a védekezését és a kulcsemberek továbbra is ennyire indiszponáltak lesznek az ellenfél kapuja előtt...

A hét képe

David Silva és kisfia, MateoFotó: Manchester City Twitter

David Silva nyom egy puszit koraszülött kisfia, Mateo homlokára a Huddersfield elleni (6-1) találkozó előtt. A trónörökös a 25. hétre érkezett, és csodával határos módon maradt életben - a papa pedig nem egy mérkőzést hagyott ki a tavalyi karácsonyi időszakban, hogy vele lehessen a nehéz hónapokban. A képnek megfelelően a City délutánja is gyerekjáték volt: Aguero triplája, Gabriel Jesus találata és egy öngól mellett maga a képen látható Silva is betalált, hogy egy igazán érzelmest délutánt zárjon le stílszerűen. 

A hét statisztikái

  • Danny Ings legutóbbi három gólja a Premier League-ben három különböző menedzser irányítása alatt - Brendan Rodgers, Jürgen Klopp, Mark Hughes - született. Bizonyítási vágy.
  • Harry Kane 15 gólnélküli meccs után először volt képes bevenni az ellenfelek kapuját augusztusban. Nyári szünet vége.

A hét lúzere

A brazil Kenedy, aki miután egyetlen passzt sem volt képes csapattárshoz eljuttatni a Cardiff City elleni (0-0) szombat kora délutáni derbi első félidejében (ilyen bravúr legutoljára Nikola Kalinicnek sikerült 8 éve a Birminghamben), 

a 95. percben meccset eldöntő tizenegyest rontott. 

A hab a tortán pedig, hogy egy alattomos első félidős rúgásért még el is tilthatják utólag (lásd lejjebb). 

A hét gólja

Callum Wilsoné, akit nem nagyon érdekelt, hogy egyedül van az ellenfél térfelén öt (!) West Ham-védővel meg Lukasz Fabianski kapussal - simán átgyalogolt rajtuk, majd elindította a hazaiakat a lejtőn. A Kalapácsosok ezzel több meccset veszítettek el az új, Olimpiai Stadionban, mint amennyit nyertek. Költözés - rosszul csinálod.

A hét bírói hibája

Craig Pawsont már ebben a posztban is dicsértük eleget, adjuk meg most is neki egészen nyugodtan, ami jár. Az, hogy valaki ezt a lenti rúgást három méterről 

  • nem látja/nem akarja látni és
  • nem szankcionálja

az menjen csak egészen nyugodtan a vakok intézetébe kisegítőnek a konyhára, de ne a Premier League-be játékvezetőnek. Szégyen.

A hét legbalszerencsésebb embere

Matt Doherty a Wolverhamptonból, aki miután egy gyönyörű, Miroslav Klosét is megszégyenítő fejessel juttatta vezetéshez Leicester City-t (2-0), a 69. percben olyan komoly sérülést szedett össze, hogy le is kellett cserélni. Ja, azt még nem mondtam, hogy ezen felül 3 (három!) kapufát is rúgott a csapata? Akkor most mondom. 

A hét durcás menedzsere

Na, ki más que un is lehetne, mint a jó öreg José, aki ezzel a nyilatkozattal vétette magát észre, a Brighton & Hove Albion elleni 3-2-es égés után: 

"A tavalyi szezonban, amikor kritikus voltam a saját csapatommal de egyúttal veletek (újságírókkal - a szerk.) is nyíltan megvitattam a teljesítményünket, akkor ti voltatok azok, akik keményen kritizáltak engem azzal, hogy a csapatom ellen, a játékosaim ellen fordultatok. Úgyhogy ebben a szezonban én inkább mindig boldogan fogok beszélni, amikor a játékosaim jól teljesítenek, de nem szólok majd semmit, amikor rosszul mennek a dolgaink." 

És hogy mi lehet a United bajainak és fejetlen védekezésének legfőbb forrása?

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!