Ez pedig nem más, mint új rekord az angol bajnokság újkori történelmében. Kicsit hátrébb José Mourinho ismét nyert egy kis időt a Manchester United kedvenc PL-ellenfelével szemben, míg a Bournemouth csodája folytatódik. Hájlájc.
A hét mérkőzése: Tottenham - Manchester City (0-1)
Kezdők
De Bruyne visszatérésével Guardiola dilemmával küzdött: betegye a még formán kívül játszó, de a filozófiába talán legjobban beleillő belgát a középpályára, vagy maradjon a két Silva, akik viszont a világelit szintjén teljesítenek hetek óta? Végül utóbbi mellett döntött a katalán mester, ezen kívül talán Sané kimaradása lehetett érdekes a vendégekkel kapcsolatban.
Pochettino felvette a kesztyűt a középpályán, ugyanis a Sissoko-Dembelé-Dier
hármas nyers ereje a City középpálya megszűrését sokkal inkább szolgálni volt
hivatott, mint a megfontolt támadásszövögetést. Alli és Eriksen a padon
kezdett, így lényegében Lamelán állt vagy bukott a Spurs támadójátéka.
A hazaiak középpályája csak izomban tudta felülmúlni a tavalyi bajnokét, így borítékolható volt, hogy a City fog dominálni a meccs nagy részében. Agüero vezetésével a vendégeknek sikerült zavart okozniuk, remekül zárták le a pálya közepét és agresszióért sem kellett a szomszédba menniük. Dier ugyan próbált besegíteni Sanchezéknek, de a hazai labdakihozatalok többsége a levegőben jutott előre. Pochettino természetesen fel volt erre készülve, ezért is került be Sissoko a csapatba, a francia nyerte a legtöbb légi párbajt (4) Harry Kane előtt (3).
A Tottenham támadói sem viszolyogtak az agressziótól, letámadással
próbálták saját kapujuk elé szegezni Stones-ékat. Persze a vendégeknek
megvoltak a játékosaik a szabaduláshoz, hiszen Fernandinho gyakran a védelmi
vonalba lépett vissza, Bernardo és David Silva pedig igyekezett mindig megjátszható
lenni a hazaiak szigorú középpályás védekezése mellett, ha pedig ez nem
sikerült Mendy jelentette a létszámfölényt. Agüero szintén nagyon aktívan vett
részt a támadások felépítésében, Sterling és Mahrez pedig összehozták a
győzelmet jelentő gólt, amihez Trippier hibája is nagyban közrejátszott.
A második félidőben a Spurs próbálta nyomás alá helyezni a
vendégek védelmét, de Laporte-ék jól állták a sarat. Trippier ekkor mát egészen
magasan játszott, mellette pedig ott zakatolt Sissoko, keresve a védelem
mögötti területeket. Az ő energiája tehát nem csak védekezésben jött jól - holtversenyben
a legtöbbet, 4 labdát halászott el az ellenféltől -, hanem a kontratámadásoknál
is igen használhatónak bizonyult a gyors előretöréseivel.
Kreativitás-szabadság
Pochettino Lamelának adta a legkötetlenebb szerepet. Az argentin Kane körül - hol előtte, hol mögötte - kereste a passzfolyosókat és lényegében rajta keresztül futott a legtöbb Tottenham támadás. Kijelenthetjük azonban, hogy Eriksent koránt sem sikerült pótolnia: 1 sikeres csele és 1 kulcspassza mellé 6 labdavesztés is párosult, ami Kane és Mendy mellett a legtöbb volta meccsen.
Összehasonlításként a túloldalon Bernardo Silva 3 sikeres
cselt is bemutatott, David Silva pedig 5(!) kulcspasszt osztott ki. Ők is
viszonylag szabadon mozoghattak a pályán, miközben hihetetlen hatékonysággal juttatták a
támadóharmadba a labdát. Még egy szám ennek alátámasztására: kettejüknek 45
sikeres passzuk volt, ami a Spurs védelmi zónájába tartott, ez nyolccal több,
mint a hazaiak középpályásainak és támadóinak együttvéve az ellenkező oldalon.
Pochettino cseréi jelezték, hogy a meccs előtti terv
átértékelődött a hajrára fordulva: érkezett Winks, Eriksen és Alli is. Utóbbi
gólt is rúgathatott volna Lamelával, de az argentin hatalmasat rontott. Persze
eddigre a City már el is dönthette volna a meccset, ziccere volt David Silvának
és Agüeronak is. A City gólrekorderét le is hozta Guardiola, amivel kicsit át
is adta a kezdeményezést Pochettino csapatának, hiszen nem volt már igazi célja a
vendég labdatartásoknak.
A meccs egészét tekintve kijelenthetjük, hogy megérdemelten nyertek a vendégek.
Guardiola sokkal jobb játékos anyaggal dolgozhat, hétfőn pedig a mágnestáblán is megverte Pochettinot.
A hét embere
A tulajdonos, aki lehetővé tette az utóbbi évek európai klubfutballjának legnagyobb csodáját - azaz a Leicester City bajnoki címét - már nincs közöttünk. Vichai Srivaddhanaprabha helikoptere a szombati Leicester-West Ham meccs után egy órával szállt fel a King Power stadionjának közepéről - ahogy az a legtöbb hazai meccs után lenni szokott - majd pár perccel később a stadion melletti parkolóba zuhant. A becsapódást senki nem élte túl a gépen utazók közül. Leicester - West Ham 1-1, de ez most kit érdekel...
A hét száma
A hármas, már a címben is említett rekord miatt.
A Premier League megalapítása óta ugyanis még soha nem fordult elő, hogy három csapat is veretlen maradjon az első tíz fordulót követően.
Most igen: a legkönnyebben Guardiola fiainak ment a dolog, de szorosan követi őket a Liverpool és eggyel több döntetlennel a Chelsea. Íme pedig a lista, az alapítástól kezdődően a leghosszabb ideig veretlenül maradt klubokkal.
A hét gólja
Bár Xhaka szabadrúgása sem volt gyenge, ez most Roberto Pereyráé, aki kis gólokat nem nagyon tud rúgni, csak ilyen zseniális szólókat, vagy harminc méteres bombákat. Lionel who?! Watford - Huddersfield 3-0.
A hét vakegér bírója
Ezúttal Martin Atkinson a büszke díj birtokosa, miután 7-8 méterről képtelen volt észrevenni, hogy Alexandre Lacazette a kezét teljesen a feje fölé emelve, LeBron James-t megszégyenítő mozdulattal üti Aubameyang elé a lepattanót szöglet utáni beívelést, hogy a gaboni 1-2-re alakítsa az állást a Crystal Palace elleni londoni rangadón.
A hét nekifutása
A Sky Sports lemérte,
9.72 másodpercbe telt elvégeznie a tizenegyesét Paul Pogbának vasárnap az Everton ellen.
Usain Bolt ennyi alatt futja a százat, a franciának meg ennyi kell 7 méterhez. Persze nem volt komoly meccs, a United egyik másik csapat ellen sem nyert annyiszor a Premier League-ben, mint a liverpooli kékek ellen, úgyhogy a három pont a nekifutástól és a hibától eltekintve már a kezdő sípszó pillanatában borítékolható volt. Manchester United - Everton 2-1
A hét angolja
Ross Barkley, aki az utóbbi fordulókban a két-három szezonnal ezelőtti, evertonos önmagát adja a Chelsea-ben, a mérlege pedig 3 gól + 3 gólpassz. Üdv újra itt, Ross! Burnley - Chelsea 0-4
A szezon (eddigi) csodája
Eddie Howe és a Bournemouth, akik - bár nem volt egetrengetően nehéz sorsolásuk (eddig mindössze a Chelsea-vel futottak össze a nagyok közül) - olyan lazán állnak a hatodik helyen 10 forduló után 20 ponttal, hogy a bennmaradásukhoz sok kétséget nem fűznénk jelenleg, szezon eleji jóslatainkkal ellentétben. Az pedig már csak hab a tortán, hogy olyan kontrafocit nyomnak, amint megszerezték a vezetést, hogy a fiatal José is felsírna a csodálattól, ha látná. Fulham - Bournemouth 0-3