Az argentin menedzser nyerte a Mauriciók csatáját a Wembley-ben, miután a Tottenham 3-1-gyel simázta le a londoni rangadón a Chelsea-t. Eközben a főváros keleti végében Guardiola szerényen gurított négyet a West Hamnek, Jürgen egy szuperhőssel a csapatban rúgott hármat északon, míg nyugaton Claudio Ranieri tért vissza stílusosan a besztlígbe. Összefoglaló.
Kezdők
Pochettinonak viszonylag sok variálási lehetősége volt a keretén belül, így Lucas Moura és Lamela is csak a padon kezdett. Sissoko és Son viszont a kezdőcsapatban találta magát. Sarri nem okozott meglepetést a kezdő tizenegy megnevezésekor. A ’Morata vagy Giroud?’ kérdés továbbra is napirenden volt, szombat este a spanyol kezdett, de a meccs végére talán világosabb képet kaptunk, ki méltóbb erre a pozícióra.
A Spurs egyszerre húzta ki a vendégek mindkét méregfogát
Amint azt már hetekkel ezelőtt megtudtuk: Jorginhot
semlegesíteni nem nagy kunszt. A Liverpoolnak sikerült zónázással, a Unitednek
emberfogással, ettől még a Chelsea tudott hatékonyan előrefelé játszani. A kulcs
ilyenkor Hazard megjátszása, aki ugyebár szeret Morata körül mozogni és középen
labdát kapni. Ehhez persze kell egy viszonylag nyitott középpálya és az, hogy
David Luizék nyugodtan tudják továbbítani a labdát. Pochettino csapata
tökéletesen tudta ezt semlegesíteni: Allit beáldozta Jorginho követésére, a középpályát
bezsúfolta, többek között Dierrel és Sissokoval lezárva a passzfolyosókat, Kane-t
és Sont pedig a vendég belső védők űzésével bízta meg az argentin mester.
Ez annyira jól sikerült, hogy Jorginho a második legkevesebbet passzolta egy meccsen a szezonban, míg Rüdiger és Luiz rengeteg labdát szórt el a saját térfelén, amikből jöttek a hazai helyzetek.
Végérvényesen, a Chelsea csapatrészei messze voltak egymástól: ha Hazard labdát kapott elöl, csak Morata segítségére számíthatott, akár 5-6 Spurs-védő gyűrűjében.
A Chelsea tehát szinte teljesen veszélytelen volt a hazaiak kapujára az első félidőben.
Jól megszervezett hazai támadások
A Tottenham támadásainak egyik alappillére a fent említett
presszing volt. A hátulról való építkezésben jóval direktebb volt Pochettino
megközelítése. Alderweireld és Foyth kevesebb, mint feleannyit passzolt, mint
túloldali kollégáik, mivel Lloris általában Kane fejét kereste a kirúgásoknál.
Alli és Son közel helyezkedtek hozzá, várva a továbbcsúsztatott labdákra.
Beszédes, hogy kik szerezték a Spurs három gólját: Kane, Alli és Son
kombinációi és helyezkedésbeli cseréi forgatták fel a vendég védelmet, ami
egyébként asszisztált mindhárom bekapott találathoz.
A támadások kulcsa a
Chelsea középpályás- és védővonala közötti terület volt, itt kapott rengeteg
labdát a hazaiak három muskétása. Ezután a kapu irányába fordulva hatékonyan
játszották be az üres területeket, vagy éppen próbálkoztak távoli lövéssel. Talán
a szombati összecsapáson bizonyosodott be legmarkánsabban a Chelsea hátsó
alakzatának sebezhetősége:
- emberfölényes szituációkat sem oldottak meg magabiztosan,
- pontrúgások levédekezésénél is bennük van a hiba (első gól),
- labdával keveset tudtak hozzátenni a build-uphoz és
- ahogyan azt a harmadik gólnál láthattuk,
Luiz egy az egyben súlytalan egy lendületből érkező támadó ellen.
Második félidei változások
A szünet után még a meccs elején látott szellemben futballozott a Spurs, a harmadik gól után viszont kicsit leléptek a gázpedálról és átadták a területet a vendégeknek, amivel persze a kontráknál nekik is volt céljuk.
A Chelsea így az első félidővel ellentétben már a Tottenham
térfelén is érdemben jelen volt. Agresszívan és szervezetten támadták le a
hazai védőket, növelve a nyomást Alderweireldéken.
Az irányítást Morata lehozatala után vették át igazán, így rajta már nem akadhatott el minden támadás. Kapura istenigazából még így sem volt veszélyes a Sarri-brigád és valljuk be, Kane-ék elszaladtak pár kontrával, amikkel nyugodt szívvel növelhették volna az előnyüket.
Összegezve
Giroud cserként beállva még kozmetikázta az eredményt, de Sarrit nem tudta megmenteni az első angliai vereségétől. Mind az eredmény, mind a mutatott játék kiábrándító vendég szempontból, mert ha őszinték akarunk lenni,
a Kékek le lettek focizva szombaton.
Pochettino kitűnően variált a mágnestáblánál és megtalálta a Chelsea gyengepontjait, az erősségeit pedig kitűnően tiporta földbe. Egy vereség persze nem a világ, de kezdenek egyre világosabban kirajzolódni a posztok, amiknek erősítésére Abramovicsnak a zsebébe kell nyúlnia.
A hét gólja
Egészen a Championshipig kell alászállnunk, hogy a hétvége gólját megtaláljuk, de ez minket persze nem zavar, ha ilyen találatokat nézhetünk végtelenítve. Alan Hutton ezzel a csodálatos szólóval döntötte el a birminghami városi derbit, méghozzá az Aston Villa javára. (Aston Villa - Birmingham City 4-2)
A hét Kick & Rush-kupa győztese
A Cardiff City, amely csapat játékosai az Everton ellen Liverpoolban passzaik mindössze 52%-át voltak képesek sikeresen eljuttatni egy csapattársukhoz. Ha ez még nem lenne elég: mindössze 115 sikeres átadást jegyeztek a 97 percig zajló ütközet folyamán - ez pedig azt jelenti, hogy 51 másodpercenként sikerült nekik egy! Mondani sem kell, mindkét adat a szezon eddigi legrosszabb mutatója. Minden csapatot figyelembe véve.
A hét lúzere
Még mindig José, akinek ezúttal nem kisebb csapatba, mint a Crystal Palace-ba tört bele a bicskája, hazai pályán. De a legnagyobb vesztes talán mégsem a portugál specialista, hanem a Vörös Ördögök szurkolói, akik hetente kétszer láthatják mostantól január közepéig ezt a förtelmet. Kitartást és jó egészséget kívánunk mindannyiuknak!
A hét szerény embere
"Sokan dícsérnek minket a győzelem miatt, de nem ez volt a legjobb teljesítményünk. Egy kicsit szerencsénk volt.
Párszor odaértünk a kapujuk elé és betaláltunk, de ugyanezt megcsinálták ők is - csak nem sikerült betalálniuk.
Persze azért biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra olyan jók leszünk, mint általában. A legfontosabb, hogy azokután, amit elértünk tavaly, még mindig konzisztensek vagyunk és szerények."
Nem, nem az Everton vagy Claude Puel nyilatkozta ezt, hanem Pep Guardiola. Bővebben róla és a nyilatkozatairól holnap, a Közös Albionban! (West Ham - Manchester City 0-4)
A hét képe
Trent-Alexander Arnoldnak nem semmi szuperképességei vannak... (Watford - Liverpool 0-3)
A hét visszatérője
Ki más lenne, mint Don Claudio?! Az olasz szakember másfél hét alatt összekapta a Fulhamet, és bár a védekezés még mindig ott tart, ahol, a Southampton ellen végre sikerült több gólt rúgni, mint kapni. (Fulham - Southampton 3-2)
