Az évtizedek, amelyek extra motivációt adhatnak idén a Liverpoolnak - preview, Day 23

A Liverpool szurkolói 1990-ben valószínűleg hangosan kacagtak volna, ha valaki azt mondja nekik, hogy az elkövetkezendő tíz évben egyetlen bajnoki címet sem szereznek majd kedvenceik, ráadásul az európai visszatérés sem okoz majd nekik sok örömet. 2000-ben már kevesebben szórakoztak ezen, hiszen a Vörösök valóban nem tudták bővíteni bajnoki serlegeinek számát, miközben az ősi rivális Manchester United hat alkalommal hódította el a megújult angol bajnokság trófeáját.

Kenny Dalglish mögött Ian Rush egy mérkőzésen napjaink Anfieldjén.Fotó: OLI SCARFF/AFP

A klub vesszőfutása ott kezdődött, amikor Kenny Dalglish némileg meglepő módon lemondott a menedzseri posztról 1991. februárjában, amikor a csapat alig három ponttal állt az Arsenal mögött az aktuális bajnoki versenyfutásban. Dalglish 3 bajnoki címet és 2 FA-kupát szerzett a Liverpool csapatával 5 éven belül, így sokan a Shankly-Paisley duó utódjának tartották a Beatles városában. Ráadásul a visszavonulás mellett döntött Alan Hansen és az ősi rivális Evertonhoz távozott Peter Beardsley is. Rövid átfutás után végül az a Graeme Souness kapta meg a legenda pótlásának lehetőséget, aki akkoriban a Rangers együttesénél zsinórban hozta a bajnoki címeket játékos-edzőként. Ezen felül persze egykor a Liverpool legendás futballistája is volt, ami kellő legitimitást nyújtott a kinevezéshez. 

Souness első szezonja azonban tragikusra sikerült, hiszen a Liverpool mindössze a 6. helyet kaparintotta meg az 1991-92-es idényben. 

A Vörösöknek 1972 óta ez mindössze a második (!) alkalom volt, amikor nem fértek oda a dobogóra a bajnokságban. 

A helyzetet súlyosbította, hogy Sounessnek 1992. áprilisában egy komolyabb szívműtéten is át kellett esnie, és itt még nem volt vége a történetnek. A The Sun (!) egy képet és rövid riportot szeretett volna készíteni a sikeres operáción átesett menedzserről április 14-én, ám a leadási határidő lejárta miatt csak április 15-én, azaz a Hillsborough-tragédia harmadik évfordulóján került be a lapba a történet. 

"A szurkolók Souness vérét követelik a bulvárlapos botrány miatt" - egy korabeli újságcikk.Fotó: The Anfield Wrap

Ezt követően nem túlzás azt állítani, hogy a szakember az FA-kupa győzelemmel volt képes egyedül megfordítani nem túl rózsás helyzetét. Mentségére szóljon: Souness egy későbbi önéletrajzi könyvében élete legrosszabb döntésének nevezte ennek a riportnak a megszületését. A liverpooli kaland végül egyáltalán nem lett sikersztori, hiszen egy újabb hatodik helyet, egy nyolcadik követett a bajnokságban.  Souness ennek a szezonnak végét már nem a kispadon élte meg, hiszen 1994. januárjában a Bristol City elleni FA-kupa kiesést követően kirúgták. Azt azonban mindenképp a pozitív oldalon kell feltüntetni, hogy 

olyan játékosoknak adott lehetőséget mersey-parti tartózkodása alatt, mint Robbie Fowler és Jamie Redknapp.

A stafétát végül az a Roy Evans kapta meg, aki egész életét a Liverpool kötelékében töltötte, és ott volt az 1970-es és '80-as évek összes sikerénél különböző pozíciókban. Souness pedig már az ötödik menedzser volt, akivel valamilyen formában együtt dolgozhatott. Nála mutatkozott be Michael Owen, ám edzői korszakának egyik szimbolikus lépése Stan Collymore megszerzése volt, akit angol rekordösszegért, 8,5 millió fontért igazoltak le a liverpooliak. A játékos végül 81 találkozón 35 gólt szerzett és két esztendővel később az Aston Villa csapatába állt tovább. 

A fiatalok és az új igazolások ellenére azonban az elkövetkezendő évek sem hoztak jelentős változást. A szezon előtt a bukik a Liverpool győzelmi esélyére fizették a legkevesebb pénzt a topcsapatok közül, hiszen a Manchester United fiatalításba kezdett, a Blackburn Rovers pedig még a fogadóirodáknál is sötét lónak számított. A csapat Steve McManaman és persze Robbie Fowler bűvkörében működött, de egyre nagyobb szerepet kapott Owen, vagy éppen a cseh Patrick Berger, aki az angliai EB-n varázsolt el mindenkit, és került 1996. nyarán a Vörösökhöz. A klub így a 3.-4. hely között ingázott a bajnokságban, ami valóban azért fájó, mert hol a Blackburn Rovers, hol a Newcastle United, később pedig az Arsenal is megelőzte őket. A Rovers és az Ágyúsok ráadásul még a bajnoki címet is képesek voltak behúzni...

Gérard Houllier nagyon örül egy gólnak.Fotó: MARTYN HARRISON/AFP

Ennek lett az a vége, hogy 1998. nyarán megérkezett a Liverpool első (!) külföldi (értsd: nem brit) menedzsere, Gérard Houllier személyében. Talán kevesen tudják, hogy a szezon feléig Roy Evans társaságában közösen irányították a vörösöket, ám ez az együttműködés egyáltalán nem működött, így 1998. végétől a francia mester egyedül maradt felelős az eredményekért. 

A klub megváltoztatásához pedig jókora tisztogatással fogott neki 1999. nyarán: távozott Steve McManaman, Paul Ince és David James is. 

Mindezek mellett töménytelen mennyiségű játékos kötött ki Liverpoolban, akik közül Sami Hyypia, Dietmar Hamann és Vladimir Smicer volt képes igazán megütni az elvárt szintet. Egy évvel később aztán szintén szép számú új arc jelent meg Melwoodban: 

  • Markus Babbel, 
  • Nick Barmby, 
  • Emile Heskey, 
  • Gary McAllister és 
  • Christian Ziege 

is északra költözött. A Liverpool ettől a pillanattól tekinthető igazán sokszínű csapatnak: a korábbi években feltűnő néhány idegenlégiós mellé finn, cseh, német, francia, kameruni, guineai, holland, svájci nemzetiségű futballisták érkeztek.

A Focivilág címlapja 2000. augusztusában.Forrás: Focivilág

A Liverpool így jutott el oda, hogy 2001. május 16-án egy őrületes mérkőzésen zárjon le egy olyan negatív korszakot, amelyet egy jóval sikeresebb követett. Még akkor is, ha a klub azóta sem tudta megnyerni a Premier League küzdelmeit, de az említett UEFA-kupa mellett 2005-ben egy Bajnokok Ligája serleggel, két FA-kupával (2001, 2006) és két Európai Szuperkupával (2001, 2005) is gazdagodott néhány éven belül a csapat. Ez pedig alaposan felülírta az 1990-es évek vesszőfutását.

Érdemes lehet párhuzamot húzni a Manchester United együttesével, akik egy hasonlóan legendás éra befejezését követően képtelenek visszatalálni a siker útjára napjainkban. Könnyen lehet, hogy ezekben a helyzetekben akár egy évtizednek vagy többnek is el kell telnie ahhoz, hogy az igazán nagy klubok újra a régi fényükben legyenek képesek ragyogni. 

Elképzelhető, hogy a Liverpool is éppen idén ül vissza az angol futball trónjára...

A Premier League előttünk álló fordulója és tippjeink

  • Wolverhampton Wanderers - Leicester City, szombat 13:30, 2-1 
  • Bournemouth - West Ham United, szombat 16:00, 1-2
  • Liverpool - Crystal Palace, 3-1
  • Manchester United - Brighton & Hove Albion, 2-0 
  • Newcastle United - Cardiff City, 1-1 
  • Southampton - Everton, 2-1 
  • Watford - Burnley, 1-1
  • Arsenal - Chelsea, szombat 18:30, 1-3
  • Huddersfield Town - Manchester City, vasárnap 14:30, 0-3
  • Fulham - Tottenham Hotspur, vasárnap 17:00, 2-1

A tippekért Lacot lehet elővenni a kommentek között. Ahogy mindig, ezúttal se felejtsétek el a fantasy-csapatotokat és a tippjátékot!

Népszerű
Uralkodj magadon!
A Britannia kommentszabályzata: Csak témába vágó kommenteket várunk! A politikai tartalmú, személyeskedő és trollkodó, illetve a témához nem kapcsolódó hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül töröljük! A többszörös szabályszegőket bannoljuk a kommentmezőből!